Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
Török Bálinttal kapcsolatban más, Szabadkát érintő birtokügyről szóló dokumentumok is fennmaradtak, amelyeket az utóbbi időben tárt fel a szakirodalom.49 Apjának halála után ugyanis az ősi javak felett egyezségre kellett jutnia nagybátyjával, Sulyok Istvánnal és Balázszsal. Az egyezség szerint 1522. április 24-ig 5500 forintott kellett volna fizetnie nekik. Mivel az összeget nem tudta megadni, két év múlva, 1524. április 24-én Szabadkát és tartozékait, amelyeket már korábban lekötött számukra az adósság fejében, egy évre ismét elzálogosította a Sulyokoknak.50 A következő év március 15-én Sulyok István és Balázs a bácsi káptalan előtt tiltakoztak amiatt, hogy Török Bálint a fent említett 5500 forintot, amelynek fejében Szabadkát lekötötte, visszadta ugyan, ám a kevesebbet érő új pénzben, ami miatt őket károsodás érte. Az uradalmat természetesen továbbra is a kezükön tartották.51 Török Bálint a vitának Szabadka elfoglalásával vetett véget, amely miatt Sulyok István tiltakozott a kői káptalan előtt.52 Az oklevélből egy kisebb ostrom képe tárul elénk. Török Bálint familiárisaival és 1417, név szerint felsorolt jobbággyal rátámadt a szabadkai erősségre, és azt ostrom alá vették. A kapukat betörték és az erődöt elfoglalták. Az ott levő várnagyokat, Csirkó (Tóth) Györgyöt és kiskeszi Keszi Ferencet, nemeseket és más familiárisokat, továbbá a szolgákat elfogták és kínozták. A várban található javakat, valamint a majorságban levő állatokat elvitték. Elrabolták Tóth György 200 forint készpénzét is.53 A családi vita végül bizonyára valamiféle egyezséggel zárult le, mert a Sulyokok továbbra is legfontosabb szervitorai maradtak Török Bálintnak. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy Mohács előtt egy évvel mekkora erőket mozgattak főuraink magánügyeik intézésekor, az ország határainak megerősítésével pedig vajmi keveset törődtek. Az oklevél névanyagából ugyancsak döntő következtetés vonható le. Egyrészt feltárul előttünk a Bács és Bodrog megyei Török birtokok listája, másrészt a birtokokon élő népesség. A nevek között elvétve találunk szláv hangzásúakat. E megfigyelést bizonyítja az 1522-ben Bács és Csongrád megyékről készült tizedjegyzék névanyaga is. Nem mondunk ezzel újat, csak új adatokkal erősítjük meg Iványi István korábban hangoztatott véleményét.54 A folyók és Nándorfehérvár erőssége megvédte Bács és Bodrog megyéket 1526-ig a török betörésektől, ezáltal megmaradt középkori népessége, szemben a Temesközzel és a Szerémséggel, amelyek lakossága már a 15. században nagyrészt kicserélődött, és a magyarság helyét délszlávok foglalták el. Bár Szabadka földesura 1526 után is Török Bálint maradt, Szabadkának és régiójának a történetében olyan új folyamatok indultak el, amelyek új korszak nyitányát jelentik, egyúttal új fejezetét a város történetének. (1996) 49 Bessenyei 1994. viii. p., 13-15. p. 11. 12. 13. 15. sz.; Engel PÁL: Egy bácskai jobbágynévsor 1525-ből. In: Történelmi Szemle. 1995/3. szám. 353-364. p. 50 Bessenyei 1994. 7. p. 6. sz. 51 Uo. 13. p. 11. sz. 52 Uo. 13. p. 12. sz. 53 Uo. 13-14. p. 12. 13. sz. 54 Engel PÁL 1995. 353-357. p.; Iványi I. 50. p. 312
