Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

ide küldte adójának legalábbis egy részét.42 A szabadkai uradalom jövedelméből az említett adót Kis János sáfár továbbította Sulyok kezébe.

A Váradiakkal és katymári jobbágyaikkal a szabadkai uradalomnak és elsősorban Madaras mezőváros lakóinak állandósultak a konfliktusai. 1516-ban Mágocsi Porkoláb Márton szabadkai várnagy és Kis János sáfár vezetésével 24 madarasi jobbágy és mások a katymáriaktól számos ökröt és egy lovat hajtottak el. Az ügyben, amely mindenben igaznak találtatott, a fehérvári keresztes konvent bizonysága mellett a nádori ember, Farki Balázs Török Imrét és Porkoláb Mártont Algyőn, más néven Királygyőn a nádor elé idézte.43

Az oklevél a hatalmaskodás idejét csak hozzávetőlegesen adta meg. Az oklevél kelte előtt körülbelül három évvel korábbi időről tett említést a panaszos, Várdai Ferenc erdélyi püspök. Porkoláb a jelzett időben minden bizonnyal szabadkai várnagy lehetett. Egyébként ugyanezen évben, 1516-ban iktatta be a budai káptalan gyerekeivel együtt az ugyancsak Csongrád megyei Algyő birtokába.44 Az 1519. évi oklevél érdekessége továbbá az, hogy Török Imre nevének utolsó előtti írásos említését tartalmazza.45 A madarasiak továbbra sem békéitek meg, mert 1521-ben Kisvárdai János Bodrog megyei Borsod nevű birtokán hatalmaskodtak két alkalommal is. Előbb Tóth Albert 40 ménesbeli lovát hajtották el, utóbb pedig a szabadkai várnagyok, csili Pekri Miklós és Derencsei Miklós vezetésével hatalmaskodtak, és az említett Tóth Alberttól 31 forintot csikartak ki.46 Az említett időpontban tehát Porkoláb Márton után már újabb várnagyok szolgáltak Szabadkán. Porkoláb talán ura halála (1519. január és 1521. március 31. között) után távozott hivatalából, ugyanis az oklevélben a madarasiak uraként már Török Bálintot említették.

Török Bálint szabadkai urasága szerencsétlen körülmények között indult. Igaz, hogy bátyjának elmeállapota miatt47 ő volt apjának tényleges örököse, ám örökölte a nándorfehérvári bánságot is, amely 17 éves korában nagy bajt hozott rá. Mint ismeretes, a török 1521. augusztus 29-én elfoglalta a várat és a várost, amiért a két bánt, Hé- dervári Ferencet és Török Bálintot, akik nem voltak jelen az ostromkor, hibáztatták, és a király emiatt elvette javaikat. Cserög vára és Futak Báthori István nádor kezére került, ám az, hogy mi lett Szabadka sorsa ebben az időben, számunkra nem ismeretes. A belpolitiai helyzet megváltozván, Tömöri Pál közbenjárására 1523 vége előtt visszakapta birtokait.48

47 Dl. 32 679.; Magyarország melléktartományainak oklevéltára II. Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. Szerk.: ThallóCzy Lajos és Áldásy Antal. Budapest, 1907. 341-345. p.

43 Dl. 89 130.

44 Érszegi 1982. 107. sz.

45 Vö. Bessenyei 1994. Bevezető. 37. jegyzet.

46 Bessenyei 1994. 8-9. p. 8. sz.

47 Uo. vi. p.

48 Wenzel Gusztáv: A Hédervári Ferenc jószágai fölötti per és ítélet 1523-ban. Adalékul Magyarország azonkori köz- és jogtörténetéhez. = Magyar Történelmi Tár VI. Pest, 1859. 1-57. p.; Bessenyei 1994. vii-viii. p., 4-5. p., 5. sz.

311