Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

benne Szabadka népének gyarapodását.30 Sajnos az állatkereskedelemre vonatkozóan Szabadka középkori történetében nem találunk adatot, ami nem meglepő, mert ebben az időben még nem keletkeztek olyan írásos feljegyzések, amelyek az ezen jellegű adatokat rögzítették volna.

A fent említetteknél fontosabb események játszódtak le a 15-16. század fordulóján Szabadkára és a szabadkai uradalomra nézve. 1500 körül fiú utódot maga után nem hagyva szállt sírba Dengelegi Pongrácz Mátyás. Halálának idejét pontosan megállapítani nem tudjuk. 1499 nyarán még élt, hiszen az ekkor keletkezett oklevél élőként említette, két év múlva pedig II. Ulászló király a birtokait csereképpen Corvin Jánosnak adta. Halála tehát a két időpont között következett be. A cseréről szóló oklevelet 1501. június 12-én állították ki Budán.31 Az oklevél szerint Corvin János troppaui és liptói herceg, dalmát, horvát és szlavón bán szolgálatai, valamint a királynak adott 107.000 forint kölcsön, továbbá azon 40.000 forint, amelyért Pozsony, Tata és Komárom várakat zálogba vette, majd fizetség nélkül visszaadta, valamint a Sziléziában fekvő troppaui (opáviai) hercegség fejében, amelyet öccsének, Zsigmond hercegnek, a későbbi lengyel királynak adott, kapta a Pongrácz-vagyont. A birtoklistán Szabadka mellett Ba- ranyavár, Zsidóvár, Almás, Torockó, Gorbó, Búza és Aldiód várak, Lúgos, Dengeleg és Győ mezővárosok és kastélyok jutottak Corvin kezére. A király kötelezte magát, hogy Pongrácz Mátyás özvegyének halála után a kezén levő Léta várát is átadják Corvinnak, akárcsak Diódot, amely szintén az özvegy kezén van. Ha ezen utóbbit nem tudja a király átadni, a következő év január elsején köteles lesz 9000 forintot fizetni Corvinnak. A király ígéretet tett azon várak és birtokok átadására is, amelyek miatt a herceg már korábbi idők óta pereskedett. (Felsorolásuktól eltekintünk, ugyanis a Dengelegi Pongrácz vagyon bemutatását tekintettük feladatunknak.) Az oklevélből úgy tűnt, annak legnagyobb értéke éppen Szabadka vára és uradalma volt.

Szabadka jelentőségét nemcsak a birtoklistán elfoglalt első helye mutatja, hanem az is, hogy a király nem mondott le végleg róla, hanem vele kapcsolatban így írt: „Amikor csak mi vagy az utánunk következő királyok a fent említett Szabatka (Zabath- ka) vár és tartozékai helyett ugyanazon [Corvin] János hercegnek vagy örököseinek idővel más, azzal egyenértékű javakat adhatunk, ugyanazon herceg vagy örökösei nekünk vagy utódainknak azon Szabadka várat minden tartozékával együtt kötelesek legyenek visszaadni és visszabocsátani.” Az sem kizárt, hogy a király környezetében emlékeztek (például a királyi jogügyek igazgatója) Szabadka egykori királyi birtok voltára, és II. Ulászló ezért nem akart végérvényesen lemondani róla.

Corvin János32 a szabadkai váron és uradalmán pénzügyi nehézségei miatt hamarosan túladott. A domínium zálogba adása azonban sajátos körülmények között jött létre. Nem az volt a meglepő, hogy a pénzzavarban levő úrnak, Corvinnak szervitora, Enyingi Török Imre adott kölcsönt urának és ennek fejében kapta zálogba az uradalmat, hanem az, hogy három hónappal korábban kelt a király Török részére kiadott bir30 Handel und Entwicklung der Städte in der ungarischen Tiefebene im Mittelalter. In: Europa Slavica - Europa Orientalis (Festschrift Herbert Ludat). Hrsg.: Klaus-Detlev Grothausen, Klaus Zernak. Berlin, 1980. 423-444. p.

31 Dl. 37 739.

32 Corvin János életére lásd Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János. Budapest, 1894.

308