Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

tokba iktatási parancsa, mint Corvin zálogba adásáról szóló oklevele. A király ugyanis 1502. május 23-án Török Imre kérésére megparancsolta a fehérvári keresztes konvent- nek a birtokba iktatást, amelyet Farki Balázs királyi emberrel június 1-jén el is végzett,33 míg a zálogba adásról készült oklevelet csak augusztus 16-án állította ki a zágrábi káptalan. A Hunyadi-fi a bánsága területén levő végvárak fenntartásával kapcsolatos hatalmas kiadásokkal indokolta a zálogba vetést. Tízezer forintot kapott ekkor az uradalomért, amelyhez a vár, a mezőváros, továbbá Madaras mezőváros, valamint Tavan- kút, Veresegyház és Sebestyénháza tartoztak.

Corvin gyors megválására Szabadkától talán magyarázatot adnak az alábbiak. Mint említettük, amikor a király a szerződést kötötte a herceggel a cseréről, ígéretet tett, ha Diód várát, amely Dengelegi Pongrácz János özvegyének a kezén volt, nem tudja átadni, akkor 9000 forintot fizet Corvinnak. Ám sem a várat, sem az összeget nem tudta átadni, ezért, bár a szegedieknek megígérte, hogy nem zálogosítja el a várost, mégis megtette. 1502. október 21-én kiadott oklevelében azzal a kikötéssel adta Corvinnak, hogy Szent Jakab napjáig (július 21.) a várostól rendkívüli taksát nem szedethet. Ha addig nem tudja visszaváltani, zálogban tarthatja, amíg a király vagy utódai vissza nem váltják tőle.34 Az ifjú herceg, aki valóban derekasan küzdött a délvidéken a török ellen, bizonyára számított a király által január l-jén fizetni ígért 9000 forintra, hogy felmerülő költségeit fedezze. Miután azt nem kapta meg, zálogba vetette Szabadkát és uradalmát, ő viszont később Szeged városát kapta a királytól zálogba. Az oklevél kelte előtt nyilván tudott a király szándékáról, ezért mondhatott le már 1502. szeptember 25-én szabadkai domíniumáról Török Imre javára. A király parancsára a Török család birtokba iktatását a fehérvári konvent végezte el 1503. március 16-án.35 Az ügylet Corvinnak nem eshetett nehezére, ugyanis az ebben az időszakban történetének fénykorát élő Szeged az ország leggazdagabb városainak sorába tartozott.

Corvin János az adományozást 1504-ben megismételte. Talán azért kérte erre Török Imre, mert az előző oklevélben Bálint fiának a neve nem szerepelt, ugyanis ő később, az 1502. szeptember 25. és az 1503. február 24. közötti időszakban született. Az oklevél egyébként szóról szóra megegyezik az 1502. szeptember 25-én kelt oklevéllel.36 Ennek ellenére — talán nem volt kéznél az 1504-es oklevél — 1506-ban Ulászló királlyal az 1502. szeptember 25-én kelt oklevelet erősíttette meg.37 A birtokban való megerősítés lefolytatásakor szükség volt a birtokba iktatásra, amelyhez a határos és szomszédos birtokok tulajdonosait is összehívták, közülük az alábbiak jelentek meg: Felgyői Mikola Gergely, Felgyői Jakabházi Miklós, Szántóteleki Mező Tamás, Wirthi Miklós és István, Röszkei Pohárnok László és Szántóteleki Túz Albert. Az iktatást mint királyi ember sövényházi Mórocz Péter végezte a fehérvári konvent kiküldöttjének bizonysága mellett.38

33 Dl. 88 871., 88 872.

34 Érszegi Géza: Adatok Szeged középkori történetéhez. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből VI. Szerk.: Blazovich László. Szeged, 1982. 33. p. 74. sz.

35 Dl. 88 874., 88 883.

36 Dl. 88 921.; Bessenyei 1994. Előszó.

37 Dl. 88 950.

38 Dl. 88 951.

309