Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

cus Tubero dubrovniki humanista ugyancsak lejegyzi, hogy a magyarokat a szomszéd népek, különösen a csehek és lengyelek azért gyűlölték, mert a magyarok elválasztották őket a dalmátoktól, akik a velük szomszédos területeket lakták, és addig egyetlen idegen nép sem választotta el őket. Maga Tubero a nyelvi rokonságban látta e nézet kialakulását. Mi úgy véljük, nemcsak a forrásokban, a népi tudatban is megőrződtek a honfoglalás emlékei évszázadokig, így nemcsak Anonymus, hanem a későbbi szerzők tudósításainak is van némi valóságos magva.10

A magyarság, amely törzsenként telepedett le, már 895-ben megszállta vidékünket. Bár teljesen nyitott kérdés a fejedelmi törzs szállásterületének meghatározása, más nomád népek elhelyezkedésének analógiájából kiindulva, a fejedelmi törzs a többi törzs által közrefogva a szállásterület közepén helyezkedett el. Kristó Gyula a fejedelmi törzs első szállásterületét a Duna-Tisza közére, észak-déli irányban a nógrádi domboktól a két folyó déli vidékéig, a bácsi részekig terjedő tájékra helyezi. Szerinte e szállásterület később terjedt ki a Duna jobb parti részére. Ennek megfelelően Észak-Bácska, és benne Szabadka és környéke a fejedelmi szállásterülethez tartozott, amelyet keletről, a Tisza túloldalán, Ajtony és Vata törzse, északról a kabarok, nyugatról Sur-Örs törzse, délről pedig a Karkhasz (bírói tisztség viselője a törzsszövetségben) törzse határolt a szállásterületével.

A 10. században a magyar törzsszövetség bomlásnak indult és a társadalomban is mélyreható válság játszódott le, amelynek kísérő jelenségei a kalandozások voltak. A fejedelmi törzs tagjai kevésbé vettek részt a kalandozásokban, mint a körülötte elhelyezkedő törzsekéi, így a fejedelmi törzs területén erős törzsi állam szerveződött, amely végül győzedelmes megindítója lett a magyar feudális állam létrehozásának.

A törzsi államok közül Ajtony államának leírását ismerjük, a róla adott kép azonban illik a többi törzs állapotára is. A nagyobbik Gellért-legenda leírása szerint államának gazdasági alapját hatalmas állatvagyona képezte, amelynek egy része már istállózott volt. Udvarházakkal és birtokokkal is rendelkezett, tehát népe földművelést is folytatott. A gazdasági berendezkedés így a félnomád állapot képét tükrözi. Ajtony vitézei társaságában élt, mit sem törődött a fejedelmi hatalommal, nyájait pásztorok őrizték. Mindez már erősen jelentkező társadalmi különbségekre utal. Bár megkeresz- telkedett, mégis pogány módon élt, akárcsak Géza fejedelem. Az Ajtonyról és államáról rajzolt kép a törzsi államok 10. század végi képének felel meg, azon időszaknak, amely a feudális állam szervezésének előestéje volt.11

10 Kristó Gyula 1980. 151-206. p.; SZT. 1. 221-232. p.; Ludovicus Tubero: Commentarii de suo tempore rebus. Scriptores rerum Hungaricam veteres ac genuini. Tomus V. cura et studio Joannis Georgii Schwandtneri. Vindoboneusis 1746. 146. p.

11 Kristó Gyula 1980. 443-445. és a 466-468 p., 476-478. oldalak közötti térkép. Vö. MT. I. 605- 634. p.

278