Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
3. A magyar állam alapítása és területi megszervezése A 10-11. század fordulóján érkezett el az idő, amikor a magyar társadalom fejlődése oda jutott, hogy a vérségi alapon szervezett törzsi állam átadja a helyét a területi alapon szerveződött feudális államnak. Az államszervezés munkáját Géza nagyfejedelem alapozta meg és Szent István király vitte végbe. Magának az államnak a kiépítése összekapcsolódott az egyházszervezet felállításával. A feudális államapparátus kiépítésének bemutatása nem feladata e tanulmánynak, azonban az állam és egyház területi szervei közül a megyék, pontosabban Bodrog megye és a bács-kalocsai érsekség kialakulásáról szót kell ejtenünk, ugyanis a megyei és püspökségi hovatartozás adta meg a kor települései és azok lakói számára az egyházi és közigazgatási kereteket. A Duna-Tisza közének déli részét a Szent István által alapított tíz püspökség közül a kalocsai, később bács-kalocsainak mondott diocesis foglalta el. Az érsekség megszervezése körül számos megoldatlan probléma merül fel ma is. Miért lett érsekség a kalocsai is, amikor a korai időkben egy országon belül csak egy érsekség volt? Egyes vélemények szerint Szent István Kalocsán térítő érsekséget hozott létre, a fehér magyarok számára az esztergomit, a fekete magyarok számára pedig a kalocsait. A két ország (Álba Ungria és Ungria Nigra) emlékét éppen az őket egyesítő Szent István által alapított két érsekség léte őrzi az utókor számára. A két felfogás közül talán az utóbbi látszik elfogadhatónak — további adatok felbukkanásáig. Nem egyértelmű a diocesis alapításának ideje sem. Kristó Gyula úgy foglal állást, hogy feltehetően 1009-ben és nem korábban szervezték a kalocsai egyházmegyét, akkor, amikor az egrit és a pécsit is. Ugyancsak több feltételezés született az érsekség székhelyét illetően Bács és Kalocsa irányában. Korábban kalocsai, Szent László uralkodása idején és a 12. században bácsi érseket említenek az oklevelek, majd ismét a kalocsai érsekek fordulnak elő 1266-ig, ugyanakkor azonban bácsi és kalocsai egyházmegyéről és káptalanról külön, egymástól függetlenül szólnak. 1266-ban a pápa egyesítette a bácsi és kalocsai egyházat, az érseket pedig kalocsai és bácsi érseknek nevezte. A két egyház és egyházmegye viszonyának kérdésében szintén több nézet alakult ki. Városy Gyula és az álláspontját támogató Kristó Gyula szerint Szent István érsekséget alapított Kalocsán, amelyet Szent László király Bácsra helyezett a Szerémség elfoglalásával vagy a váci püspökség alapításával kapcsolatosan. A két egyház egyesítése pedig, mint említettük, 1266-ban következett be. A szerémi püspökség megalapításától kezdve az érsekség központját immáron felesleges volt Bácson tartani, az ismét Kalocsa lett. Végeredményben sohasem volt két egyházmegye, ugyanis mindkettőnek ugyanaz, Szent Pál volt a patrónusa. Az érsekségnek két káptalana működött: a bácsi és a kalocsai az egész középkoron át, amelyek egyenlő joggal bírtak. A püspök választásban egyforma jogokkal vettek részt, az érsek megválasztásához egyetértésükre volt szükség. Miután az érsekség központját ismét Kalocsára helyezték, a bácsi káptalan létével tovább őrizte az érsekség időleges, bácsi székhelyének emlékét. A másik nézet szerint, amelyet Györffy György fejtett ki, a kalocsai érsekséget kalocsai székhellyel Szent István létesítette, és miután a Szerémséget a magyarok elfoglalták (1072), a sirmiumi görög püspökséget áttelepítették Bácsra. A tetszetős feltételezés elfogadása előtt tisztázni kellene a sirmiumi görög püspökség létét, továbbá a 279
