Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
részének területét. Itt pihenőt tartottak — miközben Álmos fejedelem rituális gyilkosság áldozatául esett —, majd tovább nyomultak a Kárpát-medence belseje felé.8 A Kárpát-medence keleti fele, így Szabadka és tágabb vidéke is 895-ig Árpád vezér és honfoglaló társai birtokába került. A magyar honfoglalás történetét regényes formában megörökítő, 300 évvel később élt Anonymus gestájában a Salán vezér elleni csata helyét Alpárra teszi, így vidékünk is szerepet kap leírásában: „Salán vezér a görögök és bolgárok segédcsapataival együtt elindult Titelről, és övéi biztatására is dühösen Árpád vezér ellen lovagolt. S mialatt a két sereg egymás közelében éjszakázott, egyik sem mert aludni egész éjjel, hanem felnyergelt lovukat kézen tartva virrasztónak. Reggel pedig, még hajnal előtt, mind a két fél készült a csatára. Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a segítője, felövezte fegyvereit, felállította a csatarendet, aztán könnyhullajtva imádkozott Istenhez, majd imigyen tüzelte vitézeit: Szittyák, kik a bolgárok dölyféből Hung várától a hungárus nevet kaptátok, a görögöktől való félelem miatt ne feledkezzetek meg kardotokról és el ne veszítsétek jó hírneveteket. Hanem serényen és vitézül harcoljatok a görögök és bolgárok ellen, akik a mi asszonyainkhoz hasonlítanak, és úgy féljünk a görögök sokaságától, mint az asszonyokétól. Ennek hallatára vitézei ugyan felbuzdultak. Tas fia Léi megfújta kürtjét, Bogát fia Bulcsú meg felemelte zászlaját, s az első hadsorban indultak ütközetbe a görögök ellen. Erre harcba elegyedett a két ellenséges csatarend, és kezdtek hevesen vívni egymással. S amikor Árpád vezérnek egész serege viadalra kelt a görögök ellen, igen sokan elestek a görögök és bolgárok közül. A fent említett Salán vezér pedig, amint látta, hogy övéi alulmaradnak a küzdelemben, futásnak eredt, s hogy életét megmentse, Bolgárfejérvárba [Nándorfehérvár; ma: Belgrád] sietett. A görögök meg bolgárok a magyaroktól való rettegésükben eszüket vesztve, elfeledték, hogy melyik úton jöttek, amidőn életüket mentve futásnak eredtek, a Tiszát kicsiny folyónak nézve, át akartak úszni rajta. De mivel ekkora félelem és rémület szállotta meg őket, a magyaroktól való rettegésükben majdnem mindnyájan a Tisza vizébe vesztek, s alig maradtak néhányan, hogy császárjuknak balsorsukról hírt mondjanak. Ezért azt a helyet, ahol a görögök vesztüket lelték, attól a naptól kezdve mostanig görögök rétének hívják.”9 Úgy véljük, hogy a Duna-Tisza közén talán éppen az Anonymus által megnevezett Alpár táján verték le Árpád csapatai az ellenállói szláv állam seregét, és szerezték meg véglegesen a későbbi magyar állam keleti részét. Ezen leírásban is, akárcsak az Anonymus által írásba foglalt más eseményeknél is, vajmi kevés küzdelem emléke köré szőtt tetszetős mesét a szerző. Hasonló hangzású névből, pl. Hung (azaz Ung) várának nevéből származtatja a magyarok nevét, vagy 12. századi birtok elnevezéseket vetít vissza a honfoglalás idejére és történetet is kanyarít hozzá. A 16. századi Mahmud Terdzsümen a Tarik-i Üngürüsz (Magyarország története) című műveiben is hasonlóképpen meséli el az eseményeket: a magyarok Erdélyből indultak Csopolug (Szvatopluk) ellen, majd legyőzése után Pest ellen vonultak. Ludovi8 Kristó Gyula 1980. 93., 149-193. p.; SZT. 1. 221-232. p. 9 Kristó Gyula 1980. 461-467. p. Vö. MT. I. 623-634. p.; Györffy György (szerk.): A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. Budapest, 1986. 164-165. p. Pais Dezső fordítása. Görögök réve (portusgrecorum), azaz Alpár a 12. században részben a szávaszentdemeteri görög monostor birtoka volt, s a görögöké volt az alpári rév is. Innen a görög elnevezés, amely Anonymust egy epizód kidolgozására serkentette. 277
