Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

MEGJEGYZÉSEK A KÖZÉPKORI SZEGED, GYULA ÉS DEBRECEN LAKÓINAK MAGÁNJOGI HELYZETÉHEZ

A középkori ember a maga társadalmát nem előre meghatározott rendszer szerint egységes szerkezetbe foglalva építette fel. Jóllehet alapvető elveket követett, azonban ezek alól számos kivételt és kibúvót keresett. Gondoljunk csak arra, hogy a szokásjog és a Jus commune (közös jog) szabályai alól hány ember és embercsoport, közösség kapott mentességet privilégiumok formájában. Hogy a források ábrázolta színes kaval- kádban el tudjunk igazodni, és a korhoz valamennyire közel jussunk, továbbá megértsük azt, ahhoz a tudomány későbbiekben rendszerező elveket és struktúrákat alkotott. A magyar középkori várostörténet összefoglalása, a benne való eligazodás sem lehetséges efféle rendszerező elvek nélkül. Az utóbbi időben Kubinyi András tett arra kísérletet, hogy a középkori magyar városok tarka erdejében ösvényeket vágjon, amelyeken haladva a tájékozódni vágyó olvasó vagy kutató helyes útirányokat találva magának biztonsággal eligazodhat.1

Walter Christaller, Denecke, Major Jenő és mások kutatásai nyomán a városi funkciót betöltő településeket az általa számításba vett tíz centralitási kategória alapján osztályozta, amelyek eredményeképpen a városok hét csoportját határozta meg.2 A kategorizálásban — mint maga mondja — csak bizonyos mértékben vette figyelembe a városok jogi helyzetét,3 éppen ezért a témához később visszatért. Megállapította, hogy kiváltságaikat és jogaikat tekintve a középkori magyarországi városok hierarchiájában a királyi szabad városok, azon belül a tárnoki, más névvel szabad királyi városok nem homogén, ám a másik városrétegtől, a földesúri városoktól és a mezővárosoktól elkülönülő csoportot képeztek. Az utóbbiak földesúri birtoklásban léteztek. A királynak szintén lehettek földesúri városai, amelyeket nem királyként, hanem földesúrként birtokolt. A földesúri hatalom alatt levő két csoport: a földesúri város és a mezőváros között húzódó határvonal megvilágítása, a különbségek és hasonlóságok részletezése és összevetése még a későbbi kutatásra vár. Mi a centralitási pontok és a jogi helyzet alapján a Kubinyi által kialakított kategorizálást elfogadjuk és alkalmazzuk, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy tökéletes rendszerezést alkotni e tekintetben nem lehet, ugyanakkor a fent leírt struktúrák jól használhatók, és a jövő városkutatói számára helyes irányokat jelölnek ki.

A várostörténeti kutatás más területek mellett a középkori magyar városok közjogtörténetével, a hivatal szerkezettel és annak működésével, valamint a városi igazság1 Kubinyi András: Városfejlődés és városhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Szeged, 2000. (Dél-alföldi évszázadok 14.) 10., 13-15. p.

2 Kubinyi András 2000. 16. p.

3 Uő: „Szabad királyi város” - „királyi szabad város”. In: URBS. Magyar várostörténeti évkönyv I. Budapest, 2006. 51. p.

253