Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
kor 800 forint merült fel, továbbá kintlévőségekről, adóslevelekről esett szó.148 A vagyon felett az említett özvegy, valamint a két gyermek, Anna, Szabó József felesége, és testvére, Káka Gáspár osztoztak, továbbá részt követelt még Káka Ferenc testvére, János. A végrendelet végrehajtói: szegedi Deák Nagy János, Veres Demeter és a már említett Pap Benedek az egykori lakóhelyről, Szegedről származtak.149 Ez a család a gazdagok közé tartozott, mert az első osztályú kereskedő, Pap Benedek a család ismeretségi köréhez tartozott, továbbá mutatja ezt az Anna asszony lakodalmán adott ajándékok feletti osztozás is. Mielőtt szót ejtenénk a Debrecenbe érkezők helyi tevékenységéről, és arról, miképpen alakították a városi életet, a menekülés harmadik hullámáról teszünk említést, amely Gyula várának 1566. évi bevételét követte. Gyulaiak korábban már előfordultak a jegyzőkönyv artikulusaiban, ők azonban saját kereskedelmi vagy egyéb ügyleteik intézésére jöttek a városba.150 A vár eleste után azonban többen érkeztek, amelyet az 1566-67-ben polgárjogot kérők száma mutat, amely ugyan nem volt nagy,151 de a bejegyzett hét főnél azonban több család érkezése feltételezhető. Úgy tűnik, többen másfelé mentek, számosán pedig ott maradtak, amint az 1567-es és 1579-es defterekből kiderül.152 A hódoltságban élők lassan megbarátkoztak az új hatalommal, akik pedig nem tudtak együtt élni vele, azok már korábban szélsebesen szedték a sátorfájukat. Tehát az Alföld déli, dél-keleti részéről a Debrecenbe menekülés a 16. század derekán befejeződött. Eme helyzetről értesülhetünk a 15 éves háború időszakából, amikor a Körös-Tisza-Maros-köz szinte elnéptelenedett az odavonuló és ott telelő tatár hadak rabló életmódja miatt. Makó például 1596-tól hét évig üresen állt, Hódmezővásárhely pedig még hosszabb ideig.153 Mindezt megerősítik a jegyzőkönyvek, ugyanis 1595 és 1598 között elenyészően találunk az említett vidékre vonatkozó adatokkal.154 A Debrecenben hosszabban vagy időlegesen letelepedők jelentős hatást gyakoroltak a város életére. Elsősorban a gazdasági kényszer vezette őket oda, ám a város szellemi életére jelentős hatással voltak. És részt vettek a tanács munkájában. A szegediek jelenlétére példa, hogy a jegyzőkönyvekben elindult az ö-ző nyelvjárás, az 1547 és 1566 közöttiekben részben, az 1564 és 1569 közöttiekben teljes egészében — állapította meg Bálint Sándor. Az 1529-ben Boncz László debrecerni polgár által alapított ispotályt 1592 és 1610 között több alkalommal szegedi származású ispotály mesterek irányították. Feltűnő a debreceni ötvös, szűcs és varga céhek rendtartásaiban az ö-ző nyelvjárás megjelenése, ami ugyancsak szegedi befolyásra utal.155 Úgy véljük: a jóval nagyobb autonómiával rendelkezett egykori tárnoki és királyi városokból bevándorló 148 DMJ 1555/610/6. 645/5. 1556/657/7. 149 DMJ 1556/641/4. 1557/7. 150 DMJ 1552/399/4. 1554/564/3. 1555/598/c. 635/5. 1565/85/3. 151 DMJ 1566/127/4. 129/5. 1567/147/7. 148/7. 12. 149/4. 150/4. 169/2. 152 Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. Békéscsaba, 1982. 44-47. p., 51-54. p. 153 Szakály Ferenc: Az ún. „tizenötéves háború” sodrában. In: Makó monográfiája 4. Szerk.: Blazo- vich Uiszló. Makó, 1993. 270. p. 154 Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1595-1596. Az eredeti latin nyelvű szöveget fordította és sajtó alá rendezte Balogh István. Szerk.: Rácz István. Sorozatszerk.: Radics Kálmán. Debrecen, 2001., 2002. 155 Bálint: Szeged reneszánsz kori műveltsége, 92-93. p. 251
