Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
az a nyolc vég posztó feletti civakodás, amely Kádas Ferenc és a kállói Veres Máté között folyt, és amelyben Kádas alkalmazottja nem hozta a bizonyító tanúkat a bíróság elé.91 Egy 1554. évi, ugyancsak debreceniek és kállóiak között megtörtént esetet ránk hagyományozó bejegyzés egy társulás tagjai között keletkezett jogvitát örökített meg. Farkas János adóslevele szerint 251 forinttal tartozott Szűcs Mihálynak, akinek fia kezébe Kálióban átadott 100 forintot, 46-ot pedig Szűcs Mihály esküje után, s állította, hogy azt ugyancsak az adóslevél összegének csökkentésére adta, és nem Vas Farkas adóssága fejében.92 Az ügyben felmerült tekintélyes összeget Szűcs Mihály vagy kölcsönözte az ügyben szereplő két személynek, vagy maga is részt vett abban a vállalkozásban, amelybe pénzét fektette. A további adatok hiánya miatt ez nem dönthető el, azonban az eset utal a debreceniek és kállóiak kapcsolatára, továbbá láthatjuk, hogy a kereskedők milyen nagy körből érkeztek a városba ügyeik intézésére. Kis kitérővel annyit jegyezhetünk meg az igazságszolgáltatási viszonyokra vonatkozóan, hogy a középkor és tárgyidőszakunk perjogi szabályainak teljesen megfelel a debreceni polgár vagy lakos saját bírója előtti perlése. A jegyzőkönyvekbe írt ügyek ezért egyrészről a debreceniek külső kapcsolatainak indikátorai. Másrészről azt figyelhetjük meg, hogy mint kereskedelmi központba hányán érkeztek Debrecenbe dolgaik intézésére. Más tényre szintén utalnak a bejegyzések. Mint ismeretes, Debrecen uradalmi központ szerepét töltötte be. Amint fentebb láttuk, számos, az uradalomhoz tartozó helyről, községből vagy pusztáról érkeztek a debreceni bíróságra. A város ítélőszékének joga volt ezekben az ügyekben eljárnia, a felek nem az úriszékre mentek első fokon igazuk keresésére. Az úriszéket még meg lehetett kerülni akkor, ha a fellebbező fél panaszával a város szenátusához fordult. Sőt innen, és az úriszékről, vagy éppen a város bíróságától az erdélyi fejedelem ítélő székéhez, mint fellebbviteli fórumhoz, szintén eljuthattak.93 Talán jöttek olyanok is, akik megkerülve úriszéküket, Debrecen bíróságánál keresték igazukat. Ennek a feltételezésnek a bizonyítását azonban a későbbiekben kell elvégezni. A tekintélyes vagyonnal rendelkezőkön kívül az egyes kereskedelmi társulásokba a környező mezővárosokból szerényebb összegekkel ugyancsak bekapcsolódtak, amint ez kiderül abból az ügyből, amelyben az elhunyt Erős Ambrus társáért, Nagy Balázsért Páli Gáspár és nádudvari Tardi Bálint veje, Mihály kezességet vállaltak 58 forint 8 dénárig.94 Bíró László 1553-ban esküvel fogadta Székelyhídi Kalmár Bertalannak — az utóbbi nyilván az ügyben valamiféle hitelező szerepét töltötte be —, hogy az 50 forintot megfizeti Varkocs Tamásnak,95 a kor hadakozásaiból ismert nemesnek. Ugyanígy a Nádudvarról származó Bíró László helyett fizettek ki 17 forintot Mészáros János és Szabó András a korábbi bejegyzésben szereplő székelyhídi Kalmár Bertalannak.96 A számos kisebb ügy közül Pócsi Jánosét emeljük ki, akinek tisztáznia kellett magát Fekete Lukáccsal szemben két verembe esett és ott elpusztult ló miatt.97 A nagyobb 91 DMJ/1555/629/2. 92 DMJ 1554/558/2. 93 A korszak peres eljárásainak fórumaira 1. Blazovich: Városok az Alföldön, 159-164. p. 94 DMJ 1553/474/12. 95 DMJ 1553/439/2. 96 DMJ 1553/339/3. 97 DMJ 1553/444/7. 466/10. 243
