Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

Szalacsról több ügy maradt fenn. 1565-ben Kovács Pál debreceni jobbágynak íratta be magát, amit a főbíró elfogadott,82 tehát családjával együtt Szalacsról Debrecenbe költözött. Bár a bejegyzések mindig esetlegesek, és nem rendszeresek, egy örökségi per került elő Szalacsról, amely egy debreceni kapcsolatokkal rendelkező gazdag kereskedőcsalád ügyeibe enged bepillantani. A már korábban indult perben83 valamiféle egyezség született, ám az mégis tovább folytatódott, mert özvegy Kalmár Benedekné, Anna asszony debreceni polgár és a szalacsi Kalmár Bálintné bizonyos ezüstneműk felett civakodtak, és Anna asszony ígérte, hogy azokat Váradról, a testvérétől a bíróság elé hozza. Végül nem tudtak megegyezni, ezért az ügyet Anna az erdélyi fejedelem székéhez fellebbezte.84 Az ügyben szegedi vonatkozásoktól sem tekinthetünk el, ugyanis a szalacsi lelkipásztor, szegedi Deák Gáspár feleségével, Ágotával nyugalmat jelentett ki Anna asszonynak.85 Nem járhatunk messze a valóságtól, hogy a Kalmár család, amelynek tagjai több városban éltek, eredendően Szegedről származhatott, akárcsak a szalacsi parókus, aki még nevében hordozta szegedi illetőségét. Nem lehet véletlen, hogy Anna asszony földijéhez, a paphoz fordult valamiféle ügyben. Esetünk továbbá példa a kereskedőcsaládok több városra kiterjedő rokonsági viszonyaira. Az sem kizárt, hogy rokon, talán Kalmár Benedek fiának a felesége volt bátori Kalmár Benedek felesége, Katalin asszony, aki a Csapó utcában Bogdán György udvarában lévő lakott házrészét 3 forintért 1556-ban eladta.86

Az említett jogügylet elvezet minket Bátorhoz, amelyre vonatkozó jogeseteket Szakály Ferenc gyűjtött ki az általunk vizsgált korszakból.87 Talán maga a fiatal Somogyi Péter vagy apja lehetett az, aki 1547-ben, Debrecenben Bodó Tamással kezes volt egy vég fehér posztó árával, majd ugyanezen évben tiltakozott amiatt, hogy a Bébi András által lerontott kerítés javítása őmiatta késik, 1549-ből pedig megtudjuk, hogy testvérének, Ferencnek hat vég posztóval tartozott.88 1587-ben készült végrendeletében, amelyet Szakály Ferenc dolgozott fel,89 saját erejéből magát felküzdő nagyformátumú kereskedőpolgár képe bontakozott ki, aki nemességet szerzett. Szinte az egész Kelet-Alföldön kereskedett, Nyírbátor mellett Debrecenben bírt házat, amelyben megbízottja, Vida deák lakott. Az eddigiek és Somogyi Péter története ugyancsak példázzák, hogy a környező városokból a kereskedők útja Debrecenen vezetett át.

Ha közel sem akkora vagyonnal, mint Somogyi, ám gazdag tulajdonnal más mezővárosokban szintén rendelkeztek. Ötvös Albert például 1555-ben tartozott átadni a (balmaz)újvárosi Tóth Imrének négy arany nehezéket, amelyet tőle jogosan elnyert.90 A négy arany nehezék kérdése nyilván kereskedelmi ügylet nyomán merült fel, akárcsak

82 DMJ 1565/72/1.

83 DMJ 1566/136/a/l.

84 DMJ 1566/126/a/a/l. 139/2. 141/8., 1567/152/3. 168/3.

85 DMJ 1566/124/11.

86 DMJ 1556/664/5. Idézi Szakály Ferenc: Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Budapest, 1995. 403. p.

87 Szakály: Mezőváros és reformáció, 388-393. p.

88 DMJ 1547/230. 280. 1549/329. 332.

89 Szakály: Mezőváros és reformáció, 389-393. p. Somogyi Péter életére 1. még Bottá István: Melius Péter ifjúsága. (Humanizmus és reformáció 7.) Budapest, 1978.

90 DMJ/1555/627/4.

242