Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
ott találjuk őket, de voltak közöttük olyanok, akik csak mezőgazdasági tevékenységet folytattak. A város szegény rétegeit a mezőgazdasági és ipari munkából élő zsellérek, a kézművesek legényei, a napszámosok és az uradalom belső cselédsége képezte. Nekik nem volt módjuk arra, hogy a város életének alakításában aktívan részt vegyenek.8 A földesúri városoknak és falvaknak sajátos arculatot adott a középkorban, hogy éltek olyanok is e településeken, akik más úr jobbágyai voltak, tehát egy településen éltek, de jogilag más közösségbe (községbe) tartoztak. így alakult ez Gyula esetében is. A plébánia és az egyes nemesek jobbágyai helyzetének tárgyalására még visszatérünk. A városnak szintén sajátos arculatot adott, hogy a Fehér-Körös bal partján elterülő része Békés megyéhez, a jobb parti pedig Zaránd megyéhez tartozott. A vár is a zarán- di oldalon állt. Emiatt többek között más püspöknek fizették a tizedet. A városkép alakulásáról a 15. század előtti időkből vajmi keveset tudunk, a későbbiekből már jóval többet. A vár, a plébánia-templom, a ferences kolostor és templom, a városi fürdő és ispotály voltak a település karakterisztikus pontjai. A Nagy utcán álltak a gazdag polgárok téglából épített házai. Az alföldi városok külső képe általában a domborzathoz igazodva formálódott ki. A magasabb helyeket ülték meg a lakosok, az alacsonyabban fekvőket pedig üresen hagyták a víztől való félelmükben. Ilyen módon a mai értelemben vett utcák nem alakultak ki, a forrásokban szereplő utcák lakótömböket jelentettek, meglehetősen rendezetlenül elhelyezkedő házakkal. (Más volt a helyzet a hegyvidékeken, ahol a völgyekben ugyancsak a domborzati viszonyokhoz igazodva egymás mellett sorban álltak a házak.) A településföldrajzi szempontokból szerencsés vidékeken a középkor első századaiban egymás mellett több település keletkezett, amelyek a népesség gyarapodása során lassan egybeolvadtak, jóllehet legtöbb esetben jogi egyesülésük csak jóval később következett be. Gyula esetében is hasonlókról beszélhetünk: Bagd, Krakó, Szentmóric és Újfalu előbb faluként, majd a város utcáinak (pontosabban városnegyedeinek) neveiként szerepelnek a forrásokban. Az efféle negyedek között ugyancsak jelentős térközök maradtak beépítetlenül.9 A továbbiakban arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk: a fent leírt körülmények között élt gyulai lakosság életét milyen jogi keretek határozták meg, és feltárjuk, hogy a szabad királyi városok polgárainak szabadságaihoz képest miként alakult a gyulaiak jogi helyzete. A középkori európai városok, így a magyarok is, akár alapított városokként keletkeztek, azaz egy hospes közösség az életét a városalapító úr által adományozott privilégiumlevélben foglalt jogok és kötelességek alapján szervezhette meg, akár hosszú idő alatt harcolták ki jussaikat kemény és szívós küzdelem árán, kiváltságaikat uruktól kapták. Minél hatalmasabb úr alattvalói voltak, annál több szabadság elnyerésére számít8 Bácskai 1991. 14-15. p., BT II. 147-148. p., Scherer I. 91-93. p. 9 Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez. In: Borsodi levéltári évkönyv V. Miskolc, 1985. 7-82. p., Blazovich László: Gondolatok Makó és Hódmezővásárhely középkori alaprajzáról. In: A Makói Múzeum füzetei. 60. Makó, 1988. 5-13. p., Dusnoki- Draskovich József: Gyula mezőváros topográfiájának kérdései (XV-XVII. század). In: Uő: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról. Gyula, 2000. (Gyulai füzetek 12.) 70-91. p. 211
