Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

GYULA VÁROSÁNAK ÉS LAKÓINAK JOGI HELYZETE A KÖZÉPKORBAN

Mint ismeretes, a Délkelet-Alföld történetének kutatását rendkívül megnehezíti a források hiánya. A 15. század előtti időből oly kevés forrás áll a kutatók rendelkezésére, hogy sem a települések, sem a régió folyamatos történetét rájuk támaszkodva megírni nem lehet. A kevés adatra építve analógiákat is felhasználva kell kiraknia a történésznek, mint egy mozaikot, a megrajzolni kívánt képet, a hiányokat pedig nagy erudí- cióval pótolnia, hogy a kép teljes legyen. így áll a helyzet esetünkben is, amikor Gyulának és lakóinak középkori jogi helyzetét kívánjuk bemutatni.

A mai város középkori elődjének neve csak későn, 1313-ban került lejegyzésre Gyulamonostora néven. Hogy a monostor mellett település is állt az adat keletkezését megelőző időben, azt nemcsak a körülötte lévő települések (Krako, Szánna, Szerhet) nevének oklevélbe kerülése bizonyítja,1 hanem az is, hogy 1332 és 1337 között a pápai tizedlajstromokban plébániás helyként szerepelt.2 Ura feltehetően a király lehetett, talán ez volt az oka, hogy neve — bár a 14. században már a környező falvaknál tekintélyesebb település volt — oly ritkán szerepelt a forrásokban.

Gyulát a hozzá tartozó uradalommal 1387-ben Zsigmond király Losonczi László erdélyi vajdának juttatta. Az adományozás Zsigmond király uralkodásának azon időszakára esett, amikor két kézzel szórta a javadalmakat a hozzá hű báróknak és nemeseknek. Ekkor került a közeli Pankota vára és uradalma is a Losoncziak másik ágának birtokába.3 Mivel Losonczi János fiúörökös nélkül hunyt el 1401-ben vagy 1402-ben, Gyula és a hozzá tartozó uradalom visszaszállt a királyra, aki 1403. november 5-én Maróthi János macsói bánnak adományozta. A Maróthiak kezén terebélyesedett ki az uradalom, és tovább erősödött Gyula városa. A Maróthiak 73 évig tartó birtoklásának Maróthi Mátyus halála vetett véget, amely után az uradalom a koronára szállt, amellyel 1476-tól megkezdődött a Hunyadiak földesurasága. 1482-ben a gyulai uradalmat Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adta, akinek a kezén 1504-ig, haláláig maradt. 1510-ig a Hunyadi árvák, majd anyjuk birtokában volt, végül Frangepán Beatrix újabb házasságával Brandenburgi György őrgrófnak, II. Ulászló király rokonának a kezére jutott. Brandenburgi urasága 1530-ig tartott, amikor is a várat Czibak Imre elfoglalta, és haláláig, 1534-ig birtokolta. Ekkor, 1534-ben János király Patócsi Miklósnak adta,

1 Scherer Ferenc: Gyula város története I. A földesúri város. Gyula, 1938. (Továbbiakban: Scherer I.) 40-42. p., Karácsonyi János: Békés vármegye története (Továbbiakban: BT), Gyula, 1896. 138. P2 Uo.

3 Scherer I. 42-43. p.; Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje. Békéscsaba-Szeged, 1985. 106. p., Engel Pál: A magyarországi birtokszerkezet átalakulása a Zsigmond korban. In: Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk.: Koszta László. Szeged, 1995. 141-159. p.

209