Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
A korszakban készített jogkönyvek szerzői nemcsak a korabeli élő szokásjogot gyűjtötték egy kötetbe, hanem a partikuláris jogkönyveknél szélesebb és átfogóbb munkákban más jogterületeken élő jog hatását is megtaláljuk. A Statútumban a római és kánonjog, valamint a környező országok közül a lengyel és orosz joganyag hatását fedezték fel a kutatók, továbbá a városi jogról szóló artikulusokban a Rigáig és Minszkig eljutott magdeburgi jog szellemiségét, amelyet a lengyel jog is közvetített, hiszen Nagy Kázmér király (1333-1370) törvénykönyvébe átemelte a magdeburgi jogot — s azt egyúttal lengyel joggá téve. Azon túlmenően, hogy a középkor végén egy-egy ország jogának romanizálása — amint Paul Koschaker és Franz Wieacker kifejtik — nem azáltal következik be, hogy a római jog intézményeit és normáit bevezették, hanem annak révén, hogy a jogtudósok népszerűsítették a római jog formáit és gondolkodásmódját, továbbá magát a jogot tudománnyá tették. A fentiek mellett a Statútumban Justinianus Institutiones-ébői is található néhány elem. Ilyenek például a végrendeletek készítőire (V/15.) és a végrendeleti tanúkra vonatkozó (V/13.) részek. Az eset azért érdekes, mert a család- és öröklési jogra hatott legkevésbé a római jog, e jogterületeken éltek tovább a tradíciók a legerősebben. A kánonjog hatását tükrözi, hogy a büntetőjogban a Statútum a közös felelősség szerepét korlátozni igyekszik, és kiemeli az egyéni, a személyes felelősséget, ám megtartotta a legközelebbi családtag felelősségét a felségsértés (crimen laese maiestatis) esetében, akárcsak a jogtalan vádaskodás alkalmával a közösség felelősségét. A talio elv megtalálható ugyan az artikulusok között, ennek ellenére a jogkönyv előre mutat. A magdeburgi jog hatását tükrözi például az, hogy a nemi erőszakért halálbüntetést helyez kilátásba. Ugyancsak a német tartományi jog hatása lelhető fel a constitutio pads jogkönyvbe kerülésében. A lengyel jog hatása pedig abban fedezhető fel, hogy a jogkönyv tiltja a vámhelyek önkényes felállításának gyakorlatát.11 A 16. század első harmada az a korszak, amelyben a közép-európai országok jogfejlődése megérett az egész országra kiterjedő hatályos jogkönyvek összeállítására, amint ezt Werbőczy Hármaskönyve mellett más példák is bizonyítják. Csehországban Viktorin Korneliusz a prágai egyetem professzora, a királyi kancellária tisztviselője 1508-ban készítette el jogkönyvét O práviech zeme ceské knihi devatery címmel, amely munka a Hármaskönyvünkhöz hasonlítható. Benne a cseh jog nem veszítve el tradicionális szokásjog jellegét magán viseli a római jog elméleti és rendszerező hatását. Sorsa ugyanaz lett, mint Werbőczy alkotásáé: használták, de hivatalosan nem vezették be, nem lett törvénnyé. Eme jogalkotási folyamatba tartozik az V. Károly német-római császár parancsára 1532-ben elkészített Constitutio Criminalis Carolina, amely a 18. század közepéig Németország uralkodó büntetőjogi törvénykönyve volt.12 Lengyelországban ugyancsak a 16. század elején indult el a szokásjog összegyűjtése. Jan Laski érsek kinyomtatta joggyűjteményét Laski Statútum címmel, amely kiindulópontot jelentett a kodifikációs munkához. Művébe bevette a városi jog általános Statuty Litewskie a prawo rzymskie. Warszawa, 1999. 18-21. p. (a továbbiakban: Bardach: Statuty Litewskie a prawo rzymskie) 11 Bardach: Statuty Litewskie a prawo rzymskie, i. m. 6., 9-10. p. 12 Bardach: Statuty Litewskie a prawo rzymskie, i. m. 11-12. p. 192
