Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
szabályait egybegyűjtő Summa legum Raimundi artikulusait. 1520-ban a bydgoski szejm alkotmányában elrendelték a lengyel jog kodifikálását, amelynek eredménye az lett, hogy Kis-Lengyelország után Nagy-Lengyelországban 1523-ban elfogadták az eljárásjogi gyűjteményt Formula Processus címmel. A munka tovább folytatódott 1523 és 1524 között Jan Laski felügyelete alatt, és az Öreg Zsigmond királyról Sigismundia-nak nevezett — a Kalisz-i főesperes Sliwnicki által készített — tervezetben a tanult joggal kívánták gazdagítani az összegyűjtött lengyel szokásjogot. 1524-ben a porosz rendek előtt tartott beszédében Sliwnicki kifejtette, hogy a készülő jogkönyvet nemcsak a Lengyel Királyságban, hanem — jóllehet készült már számukra jogkönyv — Poroszországban, Litvániában, Mazóviában és Fehér- Oroszországban is hatályba kívánja helyezni, hogy a jogi partikularizmust megszüntesse. Mindezeket Öreg Zsigmond király nevében fejtette ki, ám a saját gondolatát mondta el; a királynak nem voltak efféle tervei. A munka mégis előre haladt, amelynek eredményeként született meg 1532-ben Taszycki Korrektúrája. Feltehetően e munka segédanyagaként készült el az Első Litván Statútum Laurinas (Laurenszki) által készített lengyel fordítása, amelyet az 1970-es évek elején találtak meg Pforte német városkában. Végül a joggyűjteményt — Werbőczyéhez hasonlóan — a lengyel szejm 1534- ben nem fogadta el, így nem született meg az egységes lengyel nemzeti joggyűjtemény, elsősorban a lengyel mágnások ellenállásának következtében. A közben 1532-ben és 1540-ben megjelent két mazóviai joggyűjtemény pedig inkább a jogi partikularizmust mint az egységes jog kialakítását szolgálta.13 Az Első Litván Statútum rögzítette a különböző állami szervek és hivatali méltóságok funkcióit és előjogait. A nagyfejedelem mint törvényhozó és a végrehajtó hatalom birtokosa jelenik meg benne, bár sok cikkely hangsúlyozza, hogy hatalmát megosztja a radával, a mágnások tanácsával. A rendi kormányzás megvalósulását mutatja azonban, hogy az uralkodó a radával együtt gyakorolja a bíráskodást, tesz adományokat, és hozza a törvényeket. E jogaiban a Statútum megerősítette, sőt azokat kibővítette. A szejm az egész privilegizált réteg képviseletét ellátó testület volt, amelynek a mi korabeli országgyűlésünknek megfelelő a hatás- és illetékességi köre, melyek bár ezen időben már körvonalazódtak, a Statútumban még nem fogalmazódtak meg.14 A fentiekből kiderül, hogy Közép-Európában a 16. század első harmadára érett meg az idő, hogy az élő szokásjogot összegyűjtsék, és egy jogkönyvben írásba foglalják. E folyamat során született az Első Litván Statútum, amely 250 artikulusával az állami és társadalmi élet legfontosabb jelenségeinek szabálygyűjteménye volt. A mű világosan mutatja, hogy az ország társadalmi felépítése és joga már ekkor a nyugat-európai minták alapján szerveződött. A mű jelentőségét kiemeli, hogy egy, a területét tekintve nagy ország hatályos jogaként fogadta el a szejm, és a későbbi jogalkotási folyamatok alapjául is szolgált. (2005) Bardach: Statuty Litewskie a prawo rzymskie, i. m. 12-13. p. Lazutka: I. Lietuvos Statutas, i. m. 146-150. p. 193
