Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
tek. Kezdetben személyesen tartoztak hadba vonulni, a tatárjárás után már csak tíz lán- dzsás vitéz adására kötelezte őket a király. Innen a tízlándzsás (nobiles sub decern lanceis constituti) elnevezésük. Kiváltságaikat a fent említettekhez hasonlóan a polgári kor beköszöntéig megőrizték. A besenyők, a kipcsak török nyelvű nép töredéke II. István király uralkodása (1116-1131) idején kért és nyert bebocsátást az országba. Kezdetben feltehetően határőr szerepet kaptak — az Andreanum is megemlékezett róluk —, később az ország belsejében (pl. Csanád, Tolna megye) bukkanhatunk nyomaikra. A róluk fennmaradt csekély forrásanyag alapján úgy tűnik, jogállásuk hasonló lehetett a kunokéhoz. A nádor alá tartoztak, ők is önálló törvénykezési joggal rendelkeztek, ismert a besenyők curíalis comese és 1347-ből ispánjuk, aki ítélkezik felettük. A kis számú népelem önállósága és kiváltságaik a 15. századra megszűntek, vezetőik a nemességbe, az alsóbb rétegek a jobbágyságba és az illető megyék, valamint uraik joghatósága alá kerültek. Az Andreanumot, miként a többi kiváltságlevelet és a bennük lefektetett jogokat mintegy „körbefolyják” azok a jogintézmények, amelyeket a privilégiumok nyomán alakítottak ki, illetve szerveztek meg. Ezek rendszerében valósulnak meg és kelnek életre a papírra vetett jogok és kötelességek. Az autonómiát biztosító szabadságjogok gyújtópontjában a törvénykezés önállósága helyezkedik el. Éppen ezért tárgyaljuk e dolgozat befejező részében a szász igazságszolgáltatás formáját, összehasonlítva azt más kiváltságolt népelemek törvénykezési rendjével. A bíráskodást a Szászföldön annak területi felosztása szerint szervezték meg. Az Andreanumban a Királyföldre kiterjesztett jogot később elnyerték más szászok által lakott területek: Brassó vidéke, a Barcaság és Beszterce vidéke is. A falusi, illetve a városi bíráskodástól eltekintve az erdélyi szászok első bírósági fóruma a szék volt. Elnevezése a bírói székből alakult ki. A hét szász szék — amelyhez utóbb még kettő: Med- gyes és Selyk csatlakozott — népének bírói fóruma azon szék bírái voltak, amelyhez területileg tartoztak. Mindegyik széknek külön székbírája (judex terrestris, Stuhlrichter) és kezdetben a király által kinevezett királybírója (judex regius) volt, aki elsősorban a büntető bíráskodás feladatát látta el. Ez utóbbiak Szent László király (1077- 1095) idején létrehozott bírói fórumok voltak. A királybírák jogintézménye az ország nagy részén megszűnt, a szászok és székelyek között azonban fennmaradt. Idővel kialakultak a fellebbezési fórumok, létrejött a szász bíráskodás rendszere. A székbíró mellett a fontosabb ügyeket a székgyülés elé vitték, amelyet rendszerint évente négyszer hívtak össze a szék alkalmas helyére, ahol az ülésen a királybíró elnökölt, és amin minden szabad polgár megjelenhetett. A bírák, az esküdtek és az ún. seniores (Altschaft) részvétele kötelező volt. Zsigmond király (1387-1437) uralkodásának idejétől e szerepet a székben lévő város polgármestere és tanácsa vette át. A székek bírósága felett a hét bírák széke állt, a legmagasabb bírói fórumot pedig a hét szék együttes ülése, a szász nemzeti közgyűlés alkotta, amelyen a szebeni királybíró elnökölt. A Szebenben tartott ülésen a polgármesterek, székbírák, királybírók és esküdtek mellett a székek küldöttei voltak jelen. A szász bíróságoktól az erdélyi vajdához nem, csak a királyhoz lehetett fellebbezni. A szászok esetében tehát teljes törvénykezési autonómia valósult meg. A székelyek a székek rendszerét — mint említettük — minden bizonnyal a szászoktól vették át. Róluk a kevés fennmaradt adat következtében szerény ismerettel ren181
