Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

könyvben leírtak szerint jártak el, az érdekellentétek és a belőlük következő viták komolyságát pedig az, hogy az említett oklevelet a város bírója hitelesítette.

A szakirodalom ugyancsak a fentebbi „g” pont alá sorolja a kellemetlen vagy tűzveszélyes készülékek vagy objektumok elhelyezését a telekhatár közelében. A Szász tükör a tűzveszélyes és szeméttel járó objektumok feletti rendelkezését egy szabályba foglalta, amely szerint a sütőkemence, az árnyékszék és a disznóól háromlábnyira legyenek a kerítéstől, továbbá felhívja a figyelmet, hogy mindenki ügyeljen a kemencére és a tűzfalára, nehogy a szikrák kárt okozzanak a tulajdonosoknak a szomszéd udvarára szállva. Az árnyékszékeket pedig, amelyek más udvarára néznek, a birtokosok a földig tartoznak körülkeríteni.19 A Budai jogkönyv a tűzveszéllyel nem foglalkozik, az árnyékszék építésére azonban kitér. Úgy építsék, hogy a szomszédoknak vagy más embereknek ebből ne legyen káruk, mert ezt a tulajdonos tartozik megtéríteni. Feltehetően a szennyvíz átfolyását, illetőleg a szilárd talaj alámosását próbálja megakadályozni a szabály.20 A szemét elhelyezésének ügye a középkori városokban, akárcsak ma, nagy gondot jelentett. Többnyire eredménytelenül küzdöttek a tisztaságért, amint ezt Ferdinand Opll a középkori Bécsről szólva leírja.21 Nem véletlen, hogy jogkönyvünkben még két artikulus foglalkozott vele, amelyeknek azonban csak a címe maradt meg.22

A szomszédjoghoz kötődően a termények tulajdonának joga (c. pont) ugyancsak bekerült a jogkönyvekbe. A Szász tükör a kerítésen áthajtó komlóról úgy rendelkezik, hogy akinek az udvarában van a gyökere, az ragadja meg, és húzza annyira a kerítéshez, amennyire tudja, és amit vissza tudott húzni, az övé lesz, a másik oldalon maradó pedig a szomszédé. A fák ágai pedig nem nyúlhatnak át a kerítésen a szomszéd kárára.23 Az áthajtó komlóágakra kitér a sziléziai jogkönyv is.24 E szemlélet jegyében fogant azon rész is, amely felszólítja a kerítés készítőjét, hogy a célra felhasznált fa ágának csúcsait fordítsa a maga telke felé.25 A Budai jogkönyv vonatkozó artikulusa a fentiekkel azonos szemlélet jegyében készült: „senki fájának az ága ne nyúljon át a szomszéd kerítésén, vagy ne lógjon oda állandóan. Ami gyümölcs átesik, az a szomszédé, ha igényt tart rá, ha pedig nem kell neki, akkor a jog erejével kényszerítheti a fa tulajdonosát az átnyúló ágak levágására.”26

Árnyalatban különböznek a Pozsonyi jogkönyvben leírtak a fentiektől. Pozsonyban az átnyúló ágak gyümölcseinek egyharmad része illette a szomszédot, kétharmada a fa tulajdonosát, továbbá a fatörzs két része is őt illette. Fia vita támad, akkor a fatörzs mellé póznát állíthat, és annak tetejétől számítva kell az áthajtó ágakat levágni.

19 Ssp. Tj. 51. 1-3. sz.

20 Budai jogkönyv 326. sz.

21 Ferdinand Opll: Leben im mittelalterlichen Wien. Wien, Köln, Weimar, 1998. 72-74. p.

22 Uo. 350-351. sz.

23 Ssp. Tj. II. 52. sz.

24 Schlesisches Landrecht. In: Ernst Theodor Gaupp: Das Schlesisches Landrecht oder eigentlich Landrecht des Fürstentums Breslau von 1356, an sich und in seinem Verhälnis zum Sachsenspiegel dargestellt. Leipzig, 1828. Neudruck Scientia verlag Aalen, 1966. Nr. 216.

25 Ssp. Tj. 50. sz.

26 Budai jogkönyv 401. sz.

128