Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

hat be hét lábnál hosszabban, minden bizonnyal a telekhatártól számítva. A kutat vagy vermet térd fölötti magasságban rendeli bekeríteni. Ha ezt a tulajdonos elmulasztja, az ebből származó minden kárt köteles megfizetni.12 A kutak mellett az utcára ásott ver­mek alatt feltehetően gabonatárolókat érthetünk, amelyekben a különböző udvari szennyeződésektől mentesen raktározhatták a szemes terményt. Részben a városi igazgatási joghoz tartozik, ám a szomszédjog körébe foglalható- nak ugyancsak tekinthetjük az egymás mellett álló házak gerincmagasságának a meg­állapítását, amelyről a Sváb tükör az alábbiakat mondja: „ha egy ember házat épít, és a szomszédja az övé mellé akar építeni egy házat, akkor azt abban a magasságban tegye meg, hogy ne zárja el előle a fényt. Ha azonban magasabbra építi, akkor az előbbi te­gyen a bíró előtt panaszt, aki a jog szerint rombolja le.”13 (1. g. pont) A telekhatár, az építmények elhelyezése a telken és a szomszédos telek károsítá­sának megakadályozása körébe tartozik a háztetőkről lefolyó víz elvezetésének ügye. A Szász tükör röviden fogalmaz, amikor kimondja, hogy senki sem vezetheti a házának tetejéről lefolyó vizet a szomszédjának udvarába14 (1. g. pont). A Budai jogkönyv ki­mondja, hogy senki se vezesse házának tetejéről az esővizet a szomszédja udvarába, hanem szereltessen fel vízelvezetőt, majd pontosan leírja, milyen távolságra vezetheti valaki a szomszédja házától a saját falán az ereszcsatornát. A vízelvezető gondozása mindenkinek a saját feladata, még akkor is, ha közös csatorna fut a szomszédok egyi­kének háza falán. A meghibásodásból származó esetleges kárt is neki kell vállalnia. Közösen csak akkor felelősek, ha a csatorna minkét ház falán fut.15 A szomszédok között gyakran előforduló viták egyike az un. ablakjoghoz kötődik. A szomszéd udvarára nyíló ablak elemi érdeke annak, aki onnan kapná a fényt lakásá­ba. A másiknak viszont az, hogy ne tekinthessenek be udvarába (1. g. pont). A helyze­tet nem egy esetben sikerült megoldani. A Szász tükör szerint nem nézhet ablak másik ember udvara felé.16 Az esetlegesen vitás helyzet kialakulására hívja fel a figyelmet a Budai jogkönyv 322. artikulusa, amely szerint ne nyíljon senkinek sem az ablaka a szomszéd házra, mert azt az illető megtilthatja vagy befalaztathatja.17 A témát fejtegeti egy 1360-ból származó bécsi oklevél is, amely szerint a Kockának nevezett Niclas és felesége Margret, valamint örököseik jó akarattal és megfontolt lélekkel úgy határoz­tak, hogy a szomszéd udvarban lakó Ottónak megengedik, hogy a két kis szobájukból a házak udvarára, mégpedig az ajtajára nyíló két ablakot befalazza. Továbbá kijelentették azt is, hogy a későbbi tulajdonosok sem nyithatnak ablakot vagy világító nyílást a szomszéd udvara felé. Rendelkezésüket Hawnolts Bécs polgármestere tanúként pecsétje erejével erősítette meg18 Az oklevél tartalma bizonyítja, hogy Bécsben a Budai jog­12 Swsp. Tj. 181. sz. 13 Swsp. Tj. 371. sz. 14 Ssp. Tj. 49. 1. sz. 15 Budai jogkönyv 321. 323. 325. sz. 16 Uo. 17 Budai jogkönyv 322. sz. 18 Das Wiener Stadtrechts- oder Weichbildbuch. Hrsg.: Dr. Heinrich Maria Schuster. Wien- Mainz, 1873. I. 1360. 142. p. 127

Next

/
Thumbnails
Contents