Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

dot, vagy ha út mellett építi kerítését, ne akadályozza az arra járót.5 A 49. artikulusban ugyancsak a kerítéssel foglalkozik, mégpedig az udvar bekerítésére hívja fel a figyelmet, mert ha valaki nem keríti be udvarát, és ebből kár keletkezik, azt tartozik megtéríteni. Ha maga szenved kárt miatta, akkor pedig nem kap kártérítést.6 Mások mellett házat udvarral és kerített kertet adhatott a fiatal férj feleségének a nászéjszaka után reggeli ajándékként. Bár a szöveg kerítést és szobát említ, az analógiák alapján nem gondolhatunk másra.7 A kerítés méreteit ugyancsak meghatározza a jogkönyv, amely szerint az udvar körülkeríthető (vessző) kerítéssel, rudakkal vagy fallal, azonban csak olyan magasságig, ameddig egy lovon ülő férfi felérhet. Tetőpárkányt és mellvédet azonban nem építhettek rá.8 A mondat második fele magyarázza az elsőt, amelyben a kerítés magasságát határozta meg a szabály. A birtokhatár mellett a kerítés védelmet és biztonságot jelentett, azonban erősségként nem szolgálhatott, mivel a falvakból és városokból egyaránt kizárták a magánharcot. A lakosokat mivel kötelezték a mindenkori bíró és tanács rendelkezéseinek és ítéleteinek betartására, azokkal szembeszegülni nem lehetett.

A Sváb tükör forrásából, a Szász tükörből szinte szó szerint átvette ezt a részt; szerepel benne a tetőpárkány és a mellvéd nélküli építés, valamint az is, hogy a kerítés tetejét egy lovon ülő érje el, ennél magasabb nem lehet az építmény.9 Jóval rövidebben megtalálható az udvar kerítésének övezését előíró artikulus a Budai jogkönyvben, ahol nem az erődítmény jelleg tiltását emeli ki a szerző, hanem azt, hogy az építésének elmaradásából származó kárt a tulajdonos köteles megtéríteni, az őt ért vagyoni hátrányért azonban nem jár kártérítés.10

A házak erődítmény jellegének kialakítását a Szász és a Sváb tükör is egyező módon megtiltja. Az előbbi szerint a bíró engedélye nélkül háromszintes házat lehet építeni fából vagy kőből. Egy szint a föld alatt, kettő a föld felett épülhet. Tehát pincés két, illetőleg háromszintes házat emelhettek mai szóval építési engedély beszerzése nélkül. Az utóbbi jogkönyv szerzője még hozzáteszi, hogy mellvéd, tetőpárkány és minden védelmi építmény nélkül. A pince készítéséhez nem áshattak csak olyan mély gödröt, amelyből a földet egy ember az ásójával a felszínre tudta hajítani egyéb segítő eszköz nélkül11 (1. h. pont). Ez esetben a saját és szomszéd telek földjének beomlását kívánták megakadályozni, továbbá a talajvíz feltörésének lehetőségét kívánták csökkenteni. A Sváb tükör szerzője még egyszer visszatér a pince vagy verem ásására. Felhívja a figyelmet arra, hogy a mélyítésből senkinek nem lehet kára. A ház előtti útba sem nyúl5 Ssp. Tj. 50. sz.

6 Ssp. Tj. 49. 2. sz.

7 Ssp. Tj. I. 20. 1. sz. Vö. Uo. 2. sz.

8 Ssp. Tj. III. 66. 3. sz.

9 Schwabenspiegel Langform M. Tractavit Karl August Eckhardt. Studia iuris Suevici II. Scientia Verlag. Aalen, 1971. Nr. 143b. Magyar fordítása: Schmidt József. In: A Sváb tükör. Közreadja: Blazo- vich LÁSZLÓ-Schmidt József. Pólay Elemér Alapítvány, Csongrád Megyei Levéltár. Szeged, 2011. (továbbiakban: Swsp.) 143b. sz.

10 Budai jogkönyv 164. sz. Vö. Ssp. Tj. II. 49. 2. sz.

11 Ssp. Tj. III. 66. 3. sz.

126