Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
A PERES ELJÁRÁS A 15-16. SZÁZADI ALFÖLDI VÁROSOKBAN A királyi és földesúri városok törvénykezése minden esetben a korábban szerzett privilégiumok függvényében alakult a középkorban. A városoknak és lakóiknak kiváltságai között egyik lényeges elem a törvénykezés szabadsága volt, aminek feltételei közé a szabad bíró és városi tanács választása, valamint a fellebbezési fórumok ügye tartozott. Nem véletlen az, hogy a privilégiumlevelekben vagy azokban a királyi adománylevelekben, amelyekben egy-egy kiváltságot nyertek el, a törvénykezésre vonatkozó tételek gyakran szerepelnek a királyi és a földesúri városok tekintetében egyaránt. Az alföldiek sem kivételek ez alól. Szegednek, az Alföld Pest mellett a középkorban királyi szabad városi jogot elnyerő városának a szabad bíróválasztásra vonatkozó oklevele nem maradt fenn. Ám hogy ez a korábbi időkben is így volt, bizonyítja Zsigmond király 1412. szeptember 6-án Budán kiadott oklevele, amelyben az alszegedi bíróválasztást két lépcsőssé tette.1 Mivel a választás körül viszályok keletkeztek, elrendelte negyven bíróválasztó elektor kijelölését, akiknek feladata a bíró és az esküdtek megválasztása volt. A negyven elektorral megszületett a szegedi szenátus, amely ha nem is töltötte be teljesen a külső tanács szerepét, mindenesetre tagjainak nagyobb beleszólása lett a város életébe mint a többi polgárnak. Debrecenben 1552-ben a bíróválasztó elektorok számát 66 főben határozta meg Enyingi Török János, a város birtokosa. A kiváltságot a városi magisztrátus statútumba foglalta.2 Ezzel megalakult a debreceni szenátus, amely, mint látni fogjuk, a városi törvénykezésben is részt vett. Amíg Szegeden nem található nyoma a szabad bíróválasztás- nak, addig Debrecen számára I. Lajos király 1361. május 1-jén kiadott privilégiumában biztosította e jogot: „mindenféle peres ügyben a maguk köréből és maguk által választott ítélő és esküdt bírák útján ítélkezzenek lakótársaik felett, s a birodalmunkban régtől fogva érvényes városi szabadság alapján teljes joggal és hatalommal hozhassanak ítéletet”.3 A fellebbezést illetően Debrecennek 1405. április 2-án kiadott oklevelében engedte meg a király — amellett, hogy a bírót és az esküdteket szabadon, bemutatási kötelezettség nélkül választhatják —, hogy Buda város tanácsához vagy a tárnokmesterhez, onnan 1 Reizner János: Szeged története I-IV. Oklevéltár Név- és tárgymutató. Szeged, 1900. (Továbbiakban: Reizner) IV. 24. p. 2 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban: HBML) Diplomagyűjtemény (továbbiakban: Dipl. gyűjt.) 449. sz.; Debrecen Város Magistratusának Jegyzőkönyvei. A fordítás és válogatás munkáját Balogh István (1547-1555., 1572-1573., 1589-1592.) és P. Szalay Emőke (1555-1557., 1564-1571., 1574-1588) végezte. Debrecen, 1979-2001. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai, 1-7., 10., 12-13., 15-16., 18-19., 23-27., 30., 32-33.) (továbbiakban: DVMJ 1547-1592.) 3 HBML Dipl. gyűjt. 4. Magyar fordítása: Hajdú-bihari történelmi olvasókönyv. Szerk.: Komo- RÓCZY György. Debrecen, 1973. 30. p. 101
