Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

OEXEL JAKAB (1756–1808)

után mindnyájan Zomboron voltak, a fiúk három hétig késleltették a megegyezés létrejöttét, és az ott tartózkodásukért Jakab nagy árakat számított fel.34 Szentkereszty a továbbiakban kifejtette, hogy amikor a nővérek látták, hogy a levélváltásokkal semmire sem mennek, Hoffman és ő október 9-én Zomborra utaztak, ahol rá akarták bírni a fivéreket, hogy Hoffmanné Erzsébettel és Kirschnerné Annával kiegyezzenek, és azt foglalják írásba. Ezt azonban a fivérek azzal hárították el maguktól, hogy előbb meg akarják a dolgot beszélni a Szegeden Szilber úrral (iijabb Mátyás apósával), aminek megtörténte után október 14-én vagy személyesen mennek el Temesvárra, vagy írásban közlik végső elhatározásukat, de most már megkötik az egyezséget. Azonban ebből sem lett semmi. Immár utoljára tesz ajánlatot a nővérek nevében, amit ha a fivérek nem fogadnak el, úgy perre mennek. Ez az ajánlat a következő volt:

Teklitsné kijelenti, hogy ragaszkodik a házassági szerződéshez és azokhoz a jogokhoz, amelyek abból származnak, s azokból nem hajlandó semmit sem engedni. Ez annyit jelent, hogy a fivérekkel teljesen egyenlően akar részesedni a hagyatékból, mégpedig természetben. Hoffmanné és Kirschnerné kijelentik, hogy amennyiben azon értékeken felül, amelyet eddig már kaptak, illetve a közös vagyonnak tartoznak, Hoffmanné 13000 forintot, Kirschnerné pedig 13300 forint készpénzben megkapnak, úgy lemondanak minden a hagyatékkal szemben támasztható igényükről.

A fivérek ezt nem fogadták el, hanem megkérték a birtok nevükre történő királyi adományozását. Az új adományozás - a Bánátban - bizonyos előfeltételekhez volt kötve. Nevezetesen II. József halála után a magyar országgyűlésen kifogást emeltek a II. József általi adományok érvényessége ellen, tekintettel arra, hogy II. József nem volt megkoronázva. Az udvari kamara nem idegenkedett attól, hogy új adományleveleket adjon azoknak a bánáti új birtokosoknak, akik a kincstártól birtokot vásároltak, ennek ellenében a vételárnak 10 %-át követelte, aminek lefizetése után kiállították a „confirmationak” nevezett adománylevelet. Ezen általános érvényű rendelkezés 1803. július 8- án kelt, tehát Mátyás halála után, de már előbb is jelentek meg ilyen irányú rendeletek, de azok még nem voltak általános érvényűek. Azonban Mátyás már tudomással bírt arról, hogy a confirmatioért valamit fizetnie kell. Az ösz- szeg, amit a fiúknak fizetni kellett 7590 forint 16 krajcárt tett ki, amit két részletben fizettek meg, 1804. augusztus 22-én 4590 forintot és 16 krajcárt és 1805. január 18-án 3000 forintot.34 35 Az új királyi adomány 1805. szeptember 27-i kelettel történt meg. Nyilván azért siettek ennyire a királyi adomány mielőbbi elnyerésével, hogy ezáltal a nővéreket befejezett tények elé állítsák, és

34 A hagyatéki terhek között szerepel 251 forint, amely Jakabnak fizetendő a család kilencnapi és más vendégek eltartásáért. Úgy látszik, a családtagok még tovább ott maradtak és ezért is felszámítottak a fivérek valamit? Vagy a fenti 251 forintot sokallták a nővérek, ami bizony az akkori árakat számítva nagy összeg volt.

35 Ezt a 3000 forintot Oexel Jakab, Mátyás és János a temesvári kamarai árvák pénztárából kölcsönözte. A tartozást nevükre Torontói megye 1804. augusztus 27-én tartott ülésén táblázták be. MOL. MT. 27403.SZJ. Torontói megye kgy.jkv. 1804. VIII. 27/173.

98