Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
OEXEL JAKAB (1756–1808)
megnehezítsék rájuk nézve az örökségért való küzdelmüket. Hátra volt még azonban a beiktatás, amelyre a nővérek is felkészültek. Hoffman Mihály időközben 1803. november 22-én meghalt. Özvegye, Erzsébet megjelent Szegeden horgosi Kárász Miklós főjegyző előtt és felhatalmazta sógorát Teklits Pétert, hogy helyette és nevében a zombori hagyatékkal összefüggő kérdésekben eljárjon, valamint a fivérek beiktatásának ellentmondjon. Erről a meghatalmazásról 1806. szeptember 4-én Szeged városában megtartott rendkívüli megyei közgyűlésből Kárász Miklós aláírásával ellátott megfelelő okmányt adtak ki. A fiúk ekkor már nemcsak bent ültek a birtokban, hanem azon még 1805- ben megosztoztak. Az osztály megejtésére és természetben való keresztülvitelére felkérték Vertics Józsefet, Návay Veronika férjét, tehát Jakab sógorát, aki Csanád-Csongrád és Békés vármegyék táblabírája és ugyanezen megyék rendszeresített mérnöke - ma főmérnöknek mondhatnánk - volt. Az osztály úgy a birtokra, mint a községre vonatkozóan megtörtént. A természetben való kimérést és a három egyenlő térkép elkészítését Vertics útmutatása szerint Horváth István mérnök végezte, aki nyilván Verdesnek volt az alárendeltje. Mindegyik testvér részére készült egy térkép, amelyek közül kettő az idők folyamán elkallódott, egy azonban, János példánya, szerencsére megmaradt és jelenleg Tibor tulajdona.36 Az osztály a következő volt: 1. A falutól nyugatra, a Szegedi út mindkét oldalán Dédényszeg határáig, a Bébai útig terjedő ún. Überland egyelőre osztatlan maradt, csak a Kis- és Nagy-Csipkésnek nevezett kisebb részeket hasították ki, amelyek - úgy látszik- akkor már szántók voltak. 2. Mátyásnak jutott Dédényszeg és az ettől keletre eső Kútalj, Prücskös, Alsó-sziget, Török-temető, amelyet a Lábos-ér szelt keresztül, le egészen a Szentmiklósi útig. Ez mindenütt határos volt Jakab tagjával. A Szentmiklósi úttól délre kapott Mátyás tanyát, amellyel összefüggően terült el János szőlője és egyik majorja. 3. Jakab kapta a Mátyás prücskösi tagjában fekvő, a községtől északra levő- ma37 Aladár tulajdonát képező - tanyát. Földjei mindenütt a Mátyás tagjától keletre feküdtek, és a mai Misa-kert, Halesz - ezt a kettőt akkor Mikli- kaszálójának hívták -, továbbá a Holt-Maros és a Pincedomb, valamint a Ladányi ér mellett fekvő Lapos-tó dűlőket. Kapott még a Szegedi úttól északra, a falu végén, két kis darab szőlőt, amelyek helyén ma már házak állnak. 4. János kapta a ma Ladánynak nevezett részt, amely akkor a következő elnevezések alatt szerepelt: Királydomb, Felső-sziget, Pap-erdeje, Géczi-kert, Kis-Sulymos, Nagy-Sulymos és Prelingaj. A Szentmiklósi úttól délre volt Jánosnak a szőlője és égjük majorja. A másik majorja a temetővel volt határos, ezen emelkednek a János-ág kriptái és pár hold kívül esik a temetőn. A harmadik majorja és új szőlője a későbbi Pálinkaház, ma Dénes-major. Kapott még a falu végén a Jakab szőlői mellett még egy kis darab szőlőt. 36 A térkép nem veszett el, jelenleg Rónay Tamásné Kákóczki Lotti birtokában van. 371945 előtt! 99
