Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
OEXEL MÁTYÁS, AZ AKVIZÍTOR (1729–1803)
már nem is szigetek, hanem a Maros bal partján fekszenek, a kincstártól megvásárolták, és a vételárat kifizették. Minket az öt sziget közül csak kettő érdekel, mert ezek estek Zombor határába. Ezek a makói határral szemben feküdtek, mert a másik három Nákó birtokában volt. A minket érdeklő két sziget közül az egyik közvetlenül a Zombor-csanádi határon feküdt és 52 hold terjedelmű volt, a másik pedig a dédényszegi dohányföldek mellett a Maros egyik kanyarulatánál volt és 41 holdat tett ki. Mind a kettőt igen értékes erdő borította. Megemlítette a jelentés, hogy ebből látható, hogy a holt-Marossal semmi összefüggésben nincsenek, attól kb. egy mérföldnyire esnek. Zomborhoz tartoznak ezek, annál is inkább, mert Magyarország és a Bánát között a Maros folyó a határ, viszont a Bánátot fegyver jogán a kincstár szerezte meg, amely viszont azt jogérvényesen eladta, így a 93 hold föld nem tartozhat Makóhoz. Nevezett birtokrészt Oexel Mátyás a zombori uradalommal együtt, mint annak tartozékát, annak rendje és módja szerint megvásárolta és azt neki átadták. A makóiak sem az 1781-ben történt eladás, sem az ugyanaz évben három napig tartott ünnepélyes átadás és beiktatás alkalmával, sem pedig 1782. évben a legfelsőbb parancs folytán az igazgatóság által Gromann igazgatósági ülnök közreműködésével történt újbóli bejárás és felmérés alkalmával nem jelentek meg és nem tiltakoztak, így azok kétségtelenül Oexel Mátyás tulajdonát képezik. A királyi kamara húzódozott a dologba beleszólni, mondván, hogy ő a birtokot el- és átadta, ez nem politikai, hanem jogi kérdés, Mátyás vagy egyezzék ki a makóiakkal, vagy menjen rendes bíróság elé. 1801-ben azonban az igazgatóság ismét felírt a kamarához, és abban megint kifejtette az álláspontját és jelentette, hogy Csapó ügyész és a térképészeti igazgatóság meghallgatása után teszi meg előterjesztését. Ebben a jelentésben kifejtették a következőket: amikor Bánát és Magyarország között a Maros folyót mint határt megállapították, ez a két sziget a bánáti részhez került, annál is inkább, mert ezek már nem szigeteknek tekintették, csak jelentéktelen árokkal voltak határolva. Már 1773-ban, amikor először osztották fel a mérnökök a földeket, ez a két földet (szigetet) Zombor községhez tartozónak vették fel, és a térképen odatartozó- nak ábrázolták. Amikor a zombori uradalmat felbecsülték, valamint értékét kiszámolták, ez a két sziget is a becslés tárgyát képezte, az árhoz hozzászámolták és Mátyásnak el- és átadták. Már az 1699. évi Karlováci6s béke szerint is, Magyarország és a Bánát közötti határnak a Marost jelölték ki, ez a békeokmány pedig ma is érvényben van. Ezek után hosszasan bizonyította a jelentés, hogy a két sziget Zomborhoz tartozik és kifejtették, hogy soha nem volt Makónak a zombori oldalon sem kicsi, sem nagy terjedelmű birtoka, és amíg Zombor a kincstáré volt, a makóiak nem tartottak rá igényt, azt nem használták, csupán amióta a birtokot eladták, önkényesen, erőszakosan és jogtalanul kezdték a szigeteket használni. Végül megemlítette a jelentés, hogy a makóiak arra hivatkoznak, hogy emberemlékezet óta használják azokat a földeket, és ezen állításukat öreg zombori lakosok is megerősítik, így nem tartották való65 A közkeletűbb néven Karlócai békét 1799. január 26-án írták alá. 67
