Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

OEXEL MÁTYÁS, AZ AKVIZÍTOR (1729–1803)

színűnek, hogy Mátyás pert indítana a rendes bíróság előtt, amiért is ameny- nyiben a makóiakkal nem tudna kiegyezni, úgy a kincstárnak nem maradna más hátra, mint ennek a két szigetnek a vételárát kamataival együtt visszafizetni. Ez pedig aránylag igen magas érték volt, mert 2055 forint 29 krajcárt tett ki, amelyhez még a már kb. húszévi kamat is hozzájön.

Erre a felterjesztésre 1801. január 4-i keltezéssel egy udvari leiratot bocsátott ki a kamara, amely kimondta, hogy a kincstár nem dönt a dologban, mivel a zombori uradalom nem az övé, a határvillongás, különösen, ha két vármegye területe között van, nem politikai kérdés. Megbízta azonban a hatóságokat, hogy a perhez szükséges minden okmányt és bizonyítékot bocsássanak Mátyás rendelkezésére, s amennyiben akár elvesztené a pert, akár más módon adná a szigeteket át a makóiaknak, a kincstár az ezekért fizetett vételárat kamataival együtt visszafizeti.

Az utolsó kérvénye Mátyásnak ebben az ügyben 1802. szeptember 20-án kelt, amelyben felhozta, hogy immár húsz éve folyik ennek a vitás ügynek a tárgyalása, s ő az egyetlen a bánáti vásárlók közül, aki a neki eladott és jogérvényesen átadott birtokot nem tudja háborítatlanul használni, pedig ezért a kamataival együtt több, mint 100000 forintot fizetett, tehát méregdrágán vette. Tekintettel arra, hogy ő már 72 éves aggastyán, igen szeretné ezt az ügyet véglegesen elintézni, hogy örököseire egészen rendezett, permentes ingatlanokat hagyhasson hátra, valamint az adományozás megerősítését kérhesse, aminek akadálya ez a rendezetlen ügy, ezért kérte annak elintézését. Hiába volt azonban ez a kérvénye, mert bizony az ő életében ez az ügy nem lett elintézve.

Az, hogy mikor és milyen módon intéződött el, nem tudom, de mivel tudjuk, hogy azokon a tájakon, ahol a leírás szerint ez a két sziget feküdt, a makóiaknak nem volt földjük, feltehető, hogy Mátyás fiai végérvényesen és kedvezően intézték el. Ez történhetett 1805 előtt, mert ekkor kapták meg az adományozás megerősítését, amit confirmationak neveztek. A királyi kamara ugyanis 1803. július 8-i keltezéssel egy általános érvényű rendeletet bocsátott ki, amely szerint mindazok a birtokvásárlók, akik II. József uralkodása alatt vásároltak a kincstártól birtokot és arra királyi adományt kaptak, kötelesek a vételár 10 %-át pótlólag a kincstár pénztárába befizetni. A rendeletet magát nem láttam, de nyilván azért történt, mert II. József adományait, mivel megkoronázva nem volt, a rendek érvénytelennek nyilvánították, s így új adományozást kellett kérni, amit az adomány confirmatiojának neveztek. Ezért a confirmatioért követelte a kincstár a 10 %-ot, és a megerősítést attól tette függővé, hogy befizették-e ezt. Erre az adomány megerősítésre célzott utolsó kérvényében Mátyás, ámbár ő a 10 % befizetéséről még nem intézkedhetett.66

66 MÓL. Banatica 1799. fon. 72. pos. 1, 2; 1801. fon. 2. pos. 48.1803. fon. 12. pos. 1, 2, 4, 6. Mátyás az általános rendelkezést nem élte meg, de ez nem is volt az első e tárgyban kiadott rendelet, mert már II. Józsefnek 1790-ben bekövetkezett halála után a rendek azonnal kívánták az új adományozást, és erre nézve történtek rendelkezések, amelyek még az 1790-es években megjelentek, de az általános rendelkezés csak a fent hivatkozott volt. Mátyás azonban már tisztában volt azzal, hogy új adományt kell kérni, ami kérvényében tett célzásból kitűnik.

68