Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY BÉLA (1891–1918)
gyona elleni könyörtelen hadjárat. A kitűzött cél, ahogy azt egy a Budapesti Főkapitányság Politikai Osztályának a torontáli járás rendőrkapitánysága által írt levélből kiderül, Rónay „népellenes cselekedetei” miatti bíróság elé állítása volt.20 A vádhoz megfelelő muníciót kellett gyűjteni. A rohamot Egyeki Sándor, a Magyar Kommunista Párt torontáli járási titkára indította meg, aki 1945. július 10-én megjelent a Magyar Államrendőrség Torontáli Járási Kapitányságán, és ott a következőket mondta jegyzőkönyvbe: „Folyó hó 9-én tegnap de. megjelent a Kommunista Párt kiszombori szervezetének helyiségében Rónay Aladár, aki velem szeretett volna beszélni. Én azt mondtam neki, hogy várjon egy percet, míg a dolgom elintézem, és azután majd bejöhet az irodába. Erre ő nem várt, hanem azonnal eltávozott. Ma 10-én de. 9 és 10 óra közt a Községházára mentem és ott a főszolgabíróval, Szeles Antallal elintézni való dolgom volt. Közben odajött Rónay Aladár, aki a következő szavakkal illetett: „vegyük tudomásul azt, hogy holnap kijön Kroó Imre, az elhagyott javak kormánybiztosa és azokat az épületeket, amelyeket a Kommunista Párt és a Földmunkás Szakszervezet részére lefoglaltunk, a Kormánybiztos elfogja venni tőlünk és átfogja adni Rónay Aladárnak, amit majd másnak kifog adni és a kommunisták mehetnek, amerre akarnak.”Minderre én azt válaszoltam, hogy mindenesetre mi addig onnan nem megyünk ki, ameddig az Országos Földbirtokrendező Tanácstól meg nem jön az a határozat, amelyet mi az épületek igénybevételével kapcsolatos beadványunkra várunk. Erre Rónay Aladár azt felelte, hogy ha így nem megy, akkor majd Rákosi Mátyáshoz fog fordulni. Válaszoltam neki olyképpen, hogy rosszul ismeri Rákosi Mátyást, ha azt gondolja felőle, hogy kilakoltatja majd a kommunista pártot egy olyan helyiségből, amelyet Rónay nem is használ. ” A jegyzőkönyvet a biztonság kedvéért még nyolc személy aláírta, mint akik fültanúi voltak a beszélgetésnek.21 A következő napokban sorra jelentek meg önként (idézésre!) a tanúk a torontáli járási rendőrkapitányságon, akik Rónay Aladár viselkedésével kapcsolatban terhelő adatokkal szolgálhattak. Július 16-án Sákovits József, Goldis Péter és Vitkai András a következőket adták elő: „Rónay Aladárnál mindannyian régebbi munkások voltunk. 1943. évben [a] munkásokat és hónaposokat is csendőrség igénybevételével hajtatta ki munkára. Mert oly keveset fizetett a munkásoknak, hogy abból megélni nem tudtak. [...] Ezen kívül, akik egy pár percet késtek munkából, azokat hazaküldte és a napszámukat a fizetésnél levonta. Ezen kívül Rokka Imre ugyancsak hónaposnak volt 2 katasztrális hold tengerije bérébe, de mivel a felesége meghalt, nem tudta pontos időre azt megkapáltatni. Rónay elvette 20 Uo. 159/1945■ VIII. 321 Un. 159/1945. VII. 10. 607
