Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY BÉLA (1891–1918)

tőle annak dacára, hogy már a napszámost is megfogadta Rokka a tengeri kapáláshoz. Egy ízben előfordult, hogy a bérbe járó szalonnánk olyan rossz volt, hogy azt sem enni, sem pedig étkezésre felhasználni nem tudtuk, ezért Rónay Aladár feleségeink kérésére egy fél kilót adott, később azonban a bérbejáró búzánkból 15 p. lefogott, holott a szalonnának az ára akkor csak 5 p. volt kilogrammonként. Emlékezetünk szerint 1944. augusztus utolján az összes hónaposok be voltak híva az irodahelyiségbe fizetésért. Az iroda előtt volt egy előszoba és itt gyülekeztek a munkások. Fizetés közben azután Rónay kiszólt, hogy hagyják el a helyiséget, mert nagyon büdösek. Egyébként a viselkedésével olyan volt, hogy panaszra hiába is akartunk, vagy mentünk volna is, olyan befolyásos volt Kiszomboron, hogy nem mertek a hatóságok neki ártani. Tudomásunk van arról, hogy az oroszok elől elmenekült. Az oroszok már a magyar-román határon voltak, amikor Takács György kiszombori Emília u. 11 sz. alatti lakos elvitte kocsival Szegedre. Mi, munkásai az oroszok parancsára a földet tovább kellett hogy műveljük, és igyekeztünk ennek a felszólításnak teljes egészében eleget is tenni. A földet kiigényeltük és a vele járó igát törvényes úton rendelkezésünkre bocsátotta a Földbirtok Rendező Tanács. Rónay március 27-én hazajött. Mi törvényes úton jutottunk a földhöz és a jószághoz, és most Rónay azzal molesztál bennünket, hogy „Elég volt a lopásból és a rablásból.” Ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket használ és azt, hogy nekünk meg kell hogy fizessük a nekijáró (szerinte) munkabért és vetőmag árát. Végül még azt is mondta, hogy mi éhen fogunk halni.” Közben elkésve megjelent Karácsonyi Illés, aki elismerte, hogy az elmondottakat tudja és tapasztalta, majd a következőkkel egészítette azt ki: „ő mint a hónaposok vezetője, amikor a többi munkás érdekében felszólalt, nevezetesen a jobb fizetés érdekében, Rónay azt válaszolta neki, hogy „Maga megkapja a maga bérét és ne törődjön a többivel.” Utólag még megjelent tizenegy zombori kismajori lakos, akik a jegyzőkönyvben foglaltakat aláírásukkal megerősítették. 22

Szalai Imre, Rónay Aladár volt gépésze sem volt jó véleménnyel hajdani kenyéradó gazdájáról. Július 17-én a következőket nyilatkozta a kiszombori rendőrségen: „tapasztaltam, hogy a cselédséggel Rónai [sic!] rosszul bánt. Minden igyekezettel azon volt, hogy azokat kihasználja. Ezt bizonyította azzal is, hogy múlt év szeptemberében beteg voltam. Rónai Aladár magához hivatott azzal, hogy miért nem megyek dolgozni. Én azt feleltem, azért nem, mert beteg vagyok. Ezt orvosi bizonyítvánnyal is igazoltam. Rónai azt felelte, hogy: ha beteg, menjen az anyja picsájába! Ezt a kijelentését Sákovits József, Faragó Mihály, Goldis Péter ugyanottani munkások is hallották. Ezek után kénytelen voltam betegen is a munkámat végezni, nehogy

22 Uo. 159/1945. VII. 16.

608