Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY MIHÁLY (1871–1941)

síttetett. Úgy emlékszem, hogy ekkor Misi összesen 4000 pengőnyi összeget kapott tőlünk, amivel jó darabig meg tudtak élni, de persze ez is elfogyott, és ők tovább nyomorogtak. Franci több mindenféle munkát vállalt, de sehol sem tudott állandóan megmaradni. Szegény Misi azt hitte, hogy igazságtalanul mellőzik mindenütt Francit, mert zseniális embernek tartotta ő is és Marianne is.

1929-ben Marianne eljött Budapestre, hol a ládáit kibontotta, és eladogatott belőlük egyes dolgokat, aztán az ismét leszögezett ládákat az én házamban helyezte el. Ekkor lejött Kisújszállásra, és több hetet töltött nálunk. Míg Budapesten tartózkodott, megkísérelte több irányban is, hogy Francinak valami állást járjon ki, így többek között Ernszt Sándor volt országgyűlési képviselőnél, a papnevelde igazgatójánál is megfordult, és engem is megkért, hogy menjek el vele Ernszthez, akit még képviselő koromból ismertem. Természetesen Ernsztnek is az volt a legelső kérdése, hogy milyen képzettsége van, mivel azonban semmi végzettsége nem volt, azt mondta, hogy először végezze el a jogot, s azután lehet szó arról, hogy valami elhelyezkedést találjon. Marianne Ernszt előtt is hangoztatta, hogy milyen zseniális Franci. Midőn aztán szülei halála után Franci kimenekült ide, és mi igyekeztünk neki állást szerezni, és Ernő17 révén szereztünk is, akkor megdöbbenve jöttünk rá, hogy bizony szegény nagyon messze van attól, hogy zseniális legyen.

Marianne hazament Temesvárra anélkül, hogy valami érdemlegeset tudott volna Magyarországon elérni, és tovább nyomorogtak, míg aztán őt, szegényt a jótékony halál 1933. január 1-jén, 64 éves, 5 hónapos és 20 napos korában megváltotta a további szenvedésektől. Hirtelen halállal halt meg, úgy emlékszem, szívszélhűdés érte, Temesváron temették el. Ő már fiatal korában mondta, hogy a családjában mindenkinek szívnagyobbodása szokott lenni, elhihető tehát, hogy a sokévi izgalom, nyomorúság, csalódás és szenvedés annyira megrongálta a különben sem egészséges szívét, hogy hirtelen halálát okozta. Szegény Misi rendkívül bánkódott, mert Marianne mint feleség kifogástalan volt, és Misivel nagyon jól értették egymást, és boldog családi életet éltek.

Mint már említettem, Misi írogatott újságokba tárcacikkeket, amikért volt valamelyes sovány keresete. Megkísérelt hosszabb elbeszéléseket is elhelyezni, sőt, mozidarabot is írt, a rádiónak is küldött fel kéziratot közlés végett, de ez mind nem sikerült. Midőn 1928-ban ő is több hetet töltött Budapesten és nálam Kisújszálláson, akkor is volt nála több kész elbeszélés és a többek között felkereste Tormay Cecille-t is, aki átvette azokat és átnézte, de visszaadta neki azzal, hogy igen sok benne a germanizmus. Misi meg volt botránkozva, pedig Tormaynak igaza volt, mert valóban igen sok germanizmus volt az írásaiban, ami azért volt, mert ők Marianneval mindig németül beszéltek, így a hosszú évek alatt annyira megszokta a német mondatszerkezetet, hogy a magyarban is használta, különösen ott, ahol kissé nehezebb mondatszerkezetet kellett alkalmazni. Hozzám is felküldött több elbeszélést, és kért, hogy próbál‘7 Rónay Ernő (1907-1988)

592