Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY MIHÁLY (1871–1941)
jam elhelyezni, én meg is kíséreltem, de eredménytelenül. így aztán élete végéig nagy nyomorban és nélkülözések között tengette életét. Franci sem tudott állandó keresethez jutni, s mivel cselédet nem tarthattak, Franci tanult meg főzni, és ő vezette a kis háztartást. Misi aztán elkezdett betegeskedni. Az orvosok azt mondták neki, hogy az epéjével és a gyomrával van baj, csináltassa meg a fogait, a hiányzók helyet tetessen műfogakat, akkor valószínűleg jobban lesz, de persze az ő anyagi körülményei nem engedték meg, hogy műfogakat csináltasson, nekem sem volt annyi pénzem, hogy fedezhettem volna a költségeket, így az elmaradt, de mint később kitudódott, nem az volt a baja, hanem májrákja volt, csak az orvosok nem mondták meg neki. Halála előtt pár nappal lett annyira rosszul, hogy ágynak dőlt, amikor aztán Francinak nagy utánjárással sikerült kieszközölni, hogy felvegyék a közkórházba, ahol pár nap múlva, 1941. március 11-én meghalt.18 Valóban neki a halál megváltás volt. O volt eddig családunknak az a tagja, kit a sors legjobban üldözött, és aki a legtöbbet szenvedett és nyomorgóit. Temesváron van eltemetve. Élt 69 évet, 4 hónapot és 29 napot. Gyermekeik voltak: 1. Ferenc született Kiszomboron 1896. március 3-án. A gimnázium I. és II. osztályát a Bécs melletti Kalksburgban a jézustársasági atyák kollégiumában, a III., IV. és V. osztályt Szegeden a kegyesrendi főgimnáziumban, végre a VI., VII. és VIII. osztályt Bécsben a cs. k. Therézianum akadémián végezte, és ugyanott tett érettségit is 1914. szeptember 26-án. Négy félévi jogot ugyancsak Bécsben hallgatott az egyetemen, s 1916. július 13-án ott letette a I. jog- történeti államvizsgát (ez Magyarországon nem ér semmit). Ezzel egyidejűleg a Theréziánumban magyar jogot is hallgatott. Ezután beiratkozott Pozsonyban a kir. Erzsébet egyetem jogi fakultására, és 2 félévet hallgatott, de 1917. április 16-án be kellett vonulnia katonának, így Magyarországon érvényes jogi vizsgája nincs. Mint egyéves önkéntes, a volt cs. és kir. távírász-ezredben teljesített szolgálatot, amelynek pótszázada, ill. pótzászlóalja St. Pöltenben állomásozott. Kiképzése után mint önkéntes c. őrmester-hadapródjelölt 1918. február 1-jén ment ki először az olasz harctérre, s ott volt egészen az összeom18 Misi halálának körülményeit Franci egy 1941. szeptember 5-én kelt levélben így írta le: „Szegény papa a meg nem felelő koszt, s annak megrágási nehézségei folytán az epebántalmaiból kifolyólag májrákot kapott, s 4 hónapig volt beteg. Március 8-án pénteken nagy nehézségek árán sikerült a közkórházba felvetetni III. osztályú közös terembe, ahol 11-én, hétfőn reggel háromnegyed 8-kor kilehelte a lelkét. Egy szalvatoriánus páter feladta neki az utolsó kenetet, de már nem volt eszméleténél. Fájdalom, utolsó pillanatainál nem lehettem jelen. A temetés március 13-án folyt le délután 5 órakor. Mama mellé temettem, puhafa koporsója fölé egy tisztelője, egy jó kádármester két és fél colos vörösfenyő dongából boltozatot alkotott, hogy védve legyen. A szertartást dr. Metzinger Márton józsefvárosi prépost-plébános végezte, aki, amennyire lehetett, világosan beszélt. Azzal kezdte, hogy „Jaj a legyőzőiteknek! De jaj a győzőknek is!”, s azzal fejezte be, hogy „Hiszünk a feltámadásban és a jobb jövőben!” A rekviemet Kayser Lajos bácsi mondta, a temetésre nem jöhetett ki a rettenetes hideg idő és lelki okok miatt sem. Igen megrázta a haláleset.” 593
