Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY MIHÁLY (1871–1941)

télyban, és nekik éjnek idején kellett Temesvárra beköltözni, minden vagyo­nukat hátrahagyva. Misi megpróbált mindent, hogy a dolgon változtasson, a telekkönyvre a törlési pert fel is jegyeztette, de a pert meg sem indította. Járt ebben a dolog­ban Kolozsváron és Bukarestben is, tárgyalt igen befolyásos román ügyvédek­kel, volt olyan, aki vállalta, de aztán az iratok áttanulmányozása után vissza­adta, és mégsem vállalta a képviseletét. A letétbe helyezett összeget nem vette fel, nehogy úgy vélelmezhesse a bíróság, hogy ő annak fölvétele által hozzájá­rult az ily módon való eladáshoz. így az is reá nézve elveszett. Természetesen ilyen körülmények között szó sem lehetett arról, hogy Franci elvehesse Lützow Lilit, az eljegyzés tehát felbomlott. Egy ideig még megmaradtak a temesvári nagy lakásban, és ékszereik eladásából éltek. Ez a lakásuk teljesen és szépen volt berendezve, mert a háború után Temesváron töltötték a teleket, akkor, amidőn nem voltak külföldön. Ékszereik eladogatá- sa után ingóságaikra került sor, aztán kisebb, majd még kisebb lakásba köl­töztek, végül valahol a Józsefváros külső részében egy egészen kis nyomorú­ságos lakásban húzták meg magukat. Misi újságokba írt cikkeket, és abból éltek. Marianne és Franci nyelvleckéket adtak, de bizony alig tengették életü­ket, és gyakran nyomorban és gondokban éltek. Azt hiszem, hibát követtek el azzal, hogy Franci ott maradt velük nyomorogni, talán jobb lett volna, ha a - lassan-lassan - eladásra került ékszerekből Francit elküldték volna Szegedre, az egyetemre, hogy végezze el a már megkezdett jogot, ezt azonban nem tet­ték. Ezután életük már merő kínlódás és nélkülözés volt. Kleitsch Mátyás kiszombori plébános fóljegyzéséből tudjuk, mint „szomorú curiosumot”, hogy a család oly annyira elszegényedett, hogy Rónay Mihály 1930-ban mint baron Oexel-Rónay levélben for­dult Glattfelder Gyula püspökhöz, kérve, hogy az általa még 1904- ben kifizetett 7000 aranykoronás kegyúri váltságösszeget, mely idő­közben 2200 lei-re, azaz kb. 60 pengőre devalválódott, fizessék neki vissza, ellenkező esetben november 1-jén kiteszik lakásából, melynek bérét nem tudja kifizetni. A püspök a zombori kegyúri gyűlés - azaz a Zomboron élő családtagok - elé vitte az ügyet, akik visszautasítot­ták a kérés teljesítését.16 Misi mindaddig, míg jól ment a dolga, nem gondolt rá, hogy a család származására vonatkozó kutatásainak eredményét velünk, többiekkel közölje, hanem azon az állásponton volt, hogy mindenkinek jogában áll kutatni, és utána csinálni, ha kedve tartja, de az ő fáradozásai gyümölcsét más ne élvez­ze. Midőn azonban rosszul ment neki és nem volt pénze, rájött, hogy ebből pénzt lehetne csinálni, így aztán hozzám fordult, hogy közvetítsem közte és a családtagok között az érintkezést, hogy adjanak bizonyos összeget, aminek ellenében ő a megfelelő okmányokat rendelkezésünkre bocsátja. Ezen tárgya­lások eredményeképpen kaptuk meg tőle a dr. Rübsam-féle családfát és kísé­rő iratot, amelyet - mint a 19. oldalon megírtam - Gyula Münchenben hitele­16 História Domus. i. m. 26-27. 591

Next

/
Thumbnails
Contents