Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY MIHÁLY (1871–1941)

télyban, és nekik éjnek idején kellett Temesvárra beköltözni, minden vagyonukat hátrahagyva.

Misi megpróbált mindent, hogy a dolgon változtasson, a telekkönyvre a törlési pert fel is jegyeztette, de a pert meg sem indította. Járt ebben a dologban Kolozsváron és Bukarestben is, tárgyalt igen befolyásos román ügyvédekkel, volt olyan, aki vállalta, de aztán az iratok áttanulmányozása után visszaadta, és mégsem vállalta a képviseletét. A letétbe helyezett összeget nem vette fel, nehogy úgy vélelmezhesse a bíróság, hogy ő annak fölvétele által hozzájárult az ily módon való eladáshoz. így az is reá nézve elveszett.

Természetesen ilyen körülmények között szó sem lehetett arról, hogy Franci elvehesse Lützow Lilit, az eljegyzés tehát felbomlott. Egy ideig még megmaradtak a temesvári nagy lakásban, és ékszereik eladásából éltek. Ez a lakásuk teljesen és szépen volt berendezve, mert a háború után Temesváron töltötték a teleket, akkor, amidőn nem voltak külföldön. Ékszereik eladogatá- sa után ingóságaikra került sor, aztán kisebb, majd még kisebb lakásba költöztek, végül valahol a Józsefváros külső részében egy egészen kis nyomorúságos lakásban húzták meg magukat. Misi újságokba írt cikkeket, és abból éltek. Marianne és Franci nyelvleckéket adtak, de bizony alig tengették életüket, és gyakran nyomorban és gondokban éltek. Azt hiszem, hibát követtek el azzal, hogy Franci ott maradt velük nyomorogni, talán jobb lett volna, ha a - lassan-lassan - eladásra került ékszerekből Francit elküldték volna Szegedre, az egyetemre, hogy végezze el a már megkezdett jogot, ezt azonban nem tették. Ezután életük már merő kínlódás és nélkülözés volt.

Kleitsch Mátyás kiszombori plébános fóljegyzéséből tudjuk, mint „szomorú curiosumot”, hogy a család oly annyira elszegényedett, hogy Rónay Mihály 1930-ban mint baron Oexel-Rónay levélben fordult Glattfelder Gyula püspökhöz, kérve, hogy az általa még 1904- ben kifizetett 7000 aranykoronás kegyúri váltságösszeget, mely időközben 2200 lei-re, azaz kb. 60 pengőre devalválódott, fizessék neki vissza, ellenkező esetben november 1-jén kiteszik lakásából, melynek bérét nem tudja kifizetni. A püspök a zombori kegyúri gyűlés - azaz a Zomboron élő családtagok - elé vitte az ügyet, akik visszautasították a kérés teljesítését.16

Misi mindaddig, míg jól ment a dolga, nem gondolt rá, hogy a család származására vonatkozó kutatásainak eredményét velünk, többiekkel közölje, hanem azon az állásponton volt, hogy mindenkinek jogában áll kutatni, és utána csinálni, ha kedve tartja, de az ő fáradozásai gyümölcsét más ne élvezze. Midőn azonban rosszul ment neki és nem volt pénze, rájött, hogy ebből pénzt lehetne csinálni, így aztán hozzám fordult, hogy közvetítsem közte és a családtagok között az érintkezést, hogy adjanak bizonyos összeget, aminek ellenében ő a megfelelő okmányokat rendelkezésünkre bocsátja. Ezen tárgyalások eredményeképpen kaptuk meg tőle a dr. Rübsam-féle családfát és kísérő iratot, amelyet - mint a 19. oldalon megírtam - Gyula Münchenben hitele16 História Domus. i. m. 26-27.

591