Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY MIHÁLY (1871–1941)
bízott egy szakértő genealógust is, aki össze is állította a családfát, és beadták a folyamodványt. Ezt annyira titokban csinálták, hogy nem volt tudomásom sem nekem, sem a család többi tagjának. Mint utóbb megtudtam, még akkor adta be a kérvényét, amidőn Zomborról elköltözött, és ideiglenesen Aradácon lakott. A kamarási hivatal az előírásoknak megfelelően leírt a belügyminisztériumnak, hogy adjon az illető folyamodóról információt. A minisztérium to- vábbküldte, mint bizalmas aktát a főispánhoz, ez esetben Torontálba Dellima- nicshoz, aki viszont leadta a központi járás főszolgabírójához, aki akkor Dániel Feri volt. Misi dacára annak, hogy Dániel Feri másodfokú unokatestvérünk volt, nem volt vele jó viszonyban, aminek - úgy emlékszem - az volt az oka, hogy Marianne Ferinek a feleségéről, született Samarjay Erzsébetről (Bézi) gúnyosan mint „Pressburger Ponzühter”-ről13 nyilatkozott, kimutatva, hogy midőn mindketten Pozsonyban leányok voltak, nem jártak egyazon társaságba. Dániel Feri olyan jelentést küldött fel, hogy Misinek a családja egyike a megye legtekintélyesebb családjainak, ő azonban összeférhetetlen természet, aki még a családtagjaival sincs jó viszonyban, és jelenleg Aradácon egy parasztházban lakik. Dellimanics, aki szintén nem szerette Misit, az ilyen értelmű jelentést továbbadta, mire a kamarási hivatal Misi kérvényét kedvezőtlenül intézte el, és nem nyerte el akkor a kamarási méltóságot. Ez az elutasítás kb. 1905 tavaszán történt, amikor én országgyűlési képviselő voltam. Ekkor kaptam Misitől levelet, amelyben hívott, hogy menjek el Szentmárialigetbe, annál is inkább, mert a kamarásságért való folyamodásról is szeretne velem értekezni. Midőn nála voltam, Misi elhallgatva azt, hogy őt elutasították, arra akart rávenni, hogy együtt folyamodjunk, és én, mint képviselő, vegyem igénybe gróf Tisza István miniszterelnök protekcióját, hogy a kinevezésünk megtörténjen. Onnan Elemérre mentem a birtokom után nézni, és Becskereken megtudtam a fent már elmondottakat, s így nem voltam hajlandó az ügyemet az övével ösz- szekapcsolni, hanem én külön adtam be a kérvényemet, s én ki is lettem nevezve. Misi azután, hogy Pozsonyban nem találták jól magukat, Budapesten a Lónyay utca elején vett ki téli lakást, s elkezdett politikával is foglalkozni, éspedig a [Katolikus] Néppártba lépett be, amely párt Temes megyei tagozatának az elnöke lett. Gyakran írogatott a Temesváron megjelenő pártlapban vezércikkeket, amelyek egészen sikerültek voltak. Ekkor Csernoch János volt a Csanádi püspök, aki előzőleg néppárti képviselő volt. Néppárti körökben meglehetős tekintélye is volt Misinek, s télen át, míg Budapesten tartózkodott, állandóan feljárt a néppárt klubjába, és jó viszonyba került a párt vezetőségével, gróf Zichy Jánossal, Rakovszky Istvánnal, Gieswein Sándorral stb. Ennek aztán az lett a következménye, hogy 1910-ben az általános képviselőváA PON a lengyel alföldi pásztorkutya (Polski Owczarek Nizinny) közkeletű rövidítése, tehát a kifejezés pontosan azt jelenti, hogy pozsonyi PON-tenyésztő. Átvitt értelemben használva azonban - a szövegkörnyezetnek megfelelően - talán pontosabb a pejoratív „az a [kis] pozsonyi ölebtártó”fordítás. A jelentés értelmezésében nyújtott segítségéért Kiss Ferencet illeti köszönetilnk! 585
