Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY MIHÁLY (1871–1941)
lasztások alkalmával a Hont megyei Ipolysági kerületben fellépett képviselőnek. Ezt ő maga egy 1933. december 13-án kelt, hozzám intézett levelében így adta elő: „Engemet a néppárt majdnem kényszerített, hogy lépjek fel az ipolysági kerületben. Megígértem, hogy elmegyek oda, és az ottani pártvezetőséggel csinálunk valamit, hogy Hont megyében mentül több kerületet biztosítsunk. Felsőszemerén gróf Wilczek Vilmosnál meg is történt akkor Jankovich Bélával, mint a Nemzeti Munkapárt meghatalmazottjával a megállapodás, hogy az ipolysági választókerületet átengedik a néppártnak, amely ennek fejében nem állít jelöltet a másik három kerületben, abban a határozottan néppárti volt megyében. Az urak erre határozottan kértek és akarták, hogy én vállaljam Ipolyságon a jelöltséget. Megígértem és megtartottam, noha ellenem fellépett - Jankovich Béla. Egyetemi tanár akart lenni, miután a Hont megyei főispán- ságot elérnie nem sikerült. Kortesnóta kellett, és nem volt, aki csináljon. Akkor elővettem én az emlékezetemből a papa kortesnótáját [lásd 344. old.], és feltettem a 4. versszakot elsőnek, a 3. versszakot másodiknak, és csináltam hozzá egy utolsó versszakot. De valaki felbuzdult, csinált egy első versszakot, és így nyomtatták röpcédulára, és így kezdték el dalolni a választókerületben. 1. Nem kell itt Jankovich Béla, Úgyis tudjuk, mi a célja, Egyetemi tanszék kéne, Húszezer kroncsi járna érte. 2. Zombor felől csillag ragyog, Én a Néppárt híve vagyok, Kormány pénze nem kell nekem, Rónay név becsületem. 3. Rónay az igaz honfi, Igazságot bátran mond ki, Mi a bajunk, tudja, látja, A kormánypárt nem barátja. 4. Szent koronánk népünk kincse, Kereszt annak legszebb dísze, Míg magyar él, nem hull porba, Hitvallásunk ima s munka. A Kossuth-nóta dallamára az volt a refrénje: Éljen a magyar szabadság! Éljen Rónay! Az első versszakért, amelyről nem tehettem, megsértődött és haragba jött velem Jankovich Béla későbbi kultuszminiszter, a negyedik versszak pedig fohásszá lett. Minden kortesünnepséget ezzel fejeztünk be, és mikor nemes- podrogyai Podrogyai Miska ipolysági mészáros, főkortesem intonálta: „Szent koronánk népünk kincse”, és levette hozzá a kalapját, akkor minden fejről lekerültek a kalapok, és áhítattal énekelte ifjú és öreg a versszakot. A választás napján nem eresztették be a honti szakadéknál Felsőhont megyei választóimat és megbuktunk. Mikor az eredmény tudomásra került, felzúgott sok száz ajakról a „Szent koronánk népünk kincse...”, és szűnni nem akaró: „Éljen Rónay!” 586
