Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

ügy felderítésére sürgetés történt, nem történt semmi. Végre 1917. december havában az irkutszki svéd konzulátus kiküldöttje tárgyalt ez ügyben a berezovkai parancsnoksággal, azonban minden eredmény nélkül. Akkor már késő volt, és a jóakarat meg is lett volna az oroszok részéről, eredményes nyomozásra gondolni sem lehetett, mivel a teljes felfordulásban az akkor történt gyilkosságok felderítésére is képtelenek voltak. Nézetem szerint csak egyetlen mód van a bűnös kézre kerítésére, és így Dénesről közelebbi adatok beszerzésére. Tamásnak a rendelkezésre álló személyi adatai után Budapesten a nyomozást megindítani. Valamelyik tüzérezred állományában kell, hogy szerepeljen. Ha ez meg van állapítva, könnyű az esetleges hazatérését nyilvántartani és azonnal letartóztatni. A főbűnös ő, mert ő ugrasztottá bejól kigondolt szökési tervvel Dénest és a többieket. Személyazonossága könnyen megállapítható, mert többen személyesen ismerjük, kik szökés céljából összeköttetésben állottak vele. Én azt hiszem, hogy ő egy pesti csibész volt, s mint ilyen, oda visszafog térni. Ezek azok, amiket Dénes eltűnéséről tudok. Ha bármiben még Méltóságodnak szolgálhatnék, a legnagyobb készséggel rendelkezésére állok.”184

Rónay Jenő a levél vétele után, annak tartalmát illetően azonnal újabb kérdéseket tett fői a levélíró főhadnagynak. Rónay időközben jó néhány információt gyűjtött össze különböző személyekről, akik szerepet játszhattak, vagy tudhattak fia, Dénes szökéséről. Ezeket pontosíttatni, kibővíttetni akarta Linkessel, aki a felkérésnek eleget tett, és már 1918. június 2-án megírta válaszlevelét. Ebben elöljárójában mentegette magát azért, mert az esetleges reményeket szét- foszlatta előző soraival és fájdalmat okozott, majd rátért a konkrét válaszokra: „Tamási emlékezetem szerint közepes termetű volt és barna, hogy németül beszélt, nem tudom, mert én magyarul beszéltem vele. Az orosz altiszt nagyban úgy nézhetett ki, de csak már vörösbe menő szőke volt. Vrchne-Udinskl8s közelében az oroszoktól kapott értesítés után valóban találtak egy hullát, és a táborban általánosan beszélték, hogy az Dénes teteme lenne. Annak idején hivatalosan kértük a hulla exhumálását, de ez tudtommal nem történt meg. Ez az oka, hogy a levélben ezt nem említettem meg. A hullát a táborban senki sem látta, még az orvosok sem, kik némi szabadsággal rendelkeztek, nem jutottak oda, hogy a hullát megtekinthessék. Strasser zászlós állítása nem tudom, honnan eredhet. Gavallér őrnagy úr, hogy látta volna Dénest egy fogolytábor börtönében, azt hiszem, erre vonatkozóan legjobb lenne az őrnagy úrhoz fordulni, ki, hajói tudom, már szintén itthon van. A 18. honvéd gyalogezred állományába tartozik, Sopron. Ha esetleg nem lenne ott, úgy továbbít- * lS

l84 Uo. Mellékletek. 7-9.1918. V. 26.

lS5 Verkhneudinszkről van szó.

511