Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

alapvetően igazat kell adnunk a tekintetben, hogy Rónay javaslata valóban nem a demokratikus választójog kiterjesztésére irányult, mégsem lehet egyetérteni. Elsősorban azért nem, mert ha valami, akkor a politikai manőverezés távol állt tőle. Amit a választójoggal kapcsolatos törvénytervezetében kifejtett,föntebb láthattuk, már közel egy évtizeddel korábban megfogalmazott koncepción alapult, s célja annak a rendszernek a fenntartása volt, amelyet hosszú közéleti pályafutása során híven szolgált, s amelynek megerősítésében látta a magyar államiság jövőjét. A választójog tekintetében a szó szoros értelmében konzervatív eszmeiséget képviselt, nézetrendszerének egyik fundamentuma a parlament tekintélyének megőrzése volt. Törvénytervezete éppen azzal akarta megőrizni a parlament tekintélyét, hogy a képviselőséget műveltségi korláthoz kötötte, amelyet a választójog kiterjesztése - nézete szerint - ellenkező, így rossz irányba terelt volna el. Ebbéli gondolkodását addigi életútja, tapasztalatai, közéleti pályafutása és neveltetése formálta ilyenné, semmiképpen sem politikai taktika. Amit megfogalmazott, azt konzekvensen képviselte, mert úgy is gondolta. Nem állíthatjuk, hogy a választójoggal kapcsolatos eszmerendszere korszerű vagy helyes volt, de azt igen, hogy a legjobb szándék és meggyőződés vezette akkor, amikor hangot adott ezzel kapcsolatos véleményének, és még az általa támogatott kormány javaslatával szemben is képviselte igazát, amelyet a magyar állam társadalmi és politikai berendezkedésének fenntartása érdekében a legcélravezetőbb megoldásnak tartott.

Az őszirózsás forradalom, majd a proletárdiktatúra időszakában zombori birtokán húzta meg magát, közéleti szerepet a továbbiakban nem vállalt, s ezt ha akarta sem tehette volna meg, hiszen a község idegen megszállása minden mozgást megakadályozott. De ez nem jelentette azt, hogy ne figyelte volna az eseményeket, és ne próbált volna reagálni a fejleményekre. Erre utalnak azok az írásai és emlékiratai, amelyek ebből az időszakból maradtak meg, s melyeket az összegyűjtött írásait tartalmazó kötet közzé is tett.

A szocializmus úgy, amint én elképzelem c. írásában értelmezni kívánta az új helyzetet, s arról írt, hogy míg a szocializmus elfogadható idea, annak elfajzása, a bolsevizmus és a nihilizmus a társadalom kárára van. A magántulajdon megóvása és a nagybirtokok megtartása mellett érvelt, mert ezek garantálták a gazdaság működőképességet. Kifejtette, hogy a kisbirtokok szaporítását „vagy a természeti haladásra kell bízni, vagy állami költségen, de okszerű ellenszolgáltatás mellett elősegíteni”, ezért a földosztás tervezett módját - a Károlyi-féle földreformot-elképzelést - elutasította. Végül leszögezte: ,„Az igazi szocializmus nézetem szerint olyan törvényes intézkedések életbeléptetése, melyek alkalmasak a vagyonos osztály, a kapitalizmus mutatkozó lelketlensége ellen a társadalomnak gyöngébb tagjait megvédeni és melyek biztosítani képesek, hogy a társa476