Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

dalomnak minden tagja érdem szerint megtalálhassa boldogulását. A szocializmus azonban nem terjedhet addig, ahol már az érdemtelen egyesek is gondtalan exisztenciát nyernek, ahol a dologkerülők és korhelyek is munka nélkül jutnak tisztességes embertársaik kifosztása útján, jó élethez. Ez nem szocializmus többé, hanem rablógazdálkodás.”110 Két írásában (A devalváció. Mi legyen a papírpénzzel?, valamint A pénzügyi helyzet c. emlékirat) már a proletárdiktatúra bukását követően próbált az ország gazdasági talpra állítása és a vesztes világháború kárainak felszámolása ügyében javaslatokat tenni.111

Utolsó ismert emlékiratában, a Sötét múltra szebb jövő c. „újjáépítési tervében” történeti visszatekintéssel indítva nézett szembe a világháborús vereséggel, a két forradalom hatásával és a megszállás terhével, keményen bírálva a kialakult helyzetért - a proletárdiktatúra pusztításaiért és a megszállásért - első számú felelősnek tartott „gyöngejellemű, tékozló magyar mágnást”, Károlyi Mihályt. Az írás szembesülés az országtól való elszakadás feldolgozhatatlan eshetőségével is: „Mitévők legyünk mi itt a végeken? El vagyunk zárva a világtól, nem hallunk biztató szót és a mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy balsorsunk meg van pecsételve. El lehetünk készülve rá, hogy leszakítanak szülőhazánk kebléről. De keresztényi türelemmel kell viselnünk sorsunkat és bármerre hányjon végzetünk szeszélye, mint férfiak, meg kell hogy álljuk a helyünket. A múltnak szomorú tapasztalatai pedig tanítsanak meg arra, hogy a magyaroknak ősi átka, az egyenetlenség jót sohasem szül. A testvéri megértésben rejli az erő. "A múlt csak példa legyen most!"”112 íme, közéleti ténykedése, amely igazán több elismerést érdemelt volna, mint amennyi neki jutott osztályrészül. Szokásban volt, hogy azt a főispánt, aki ezen minőségben 10 évet szolgált, a Lipót rend lovagkeresztjével tüntetik ki. Jenő 1901. november 28-án töltötte be a 10. évét mint főispán, a Széli- kormány azonban mellőzte az ő kitüntetésre való felterjesztését. Úgy hallottam akkoriban beszélni, hogy midőn az Apponyi-párt fuzionált a Szabadelvű Párttal, Apponyiék egyik személyi kívánsága lett volna, hogy Jenőt menesz- szék. Láttuk, hogy Széli milyen módon intézte el ezt az ügyet. Sok év múlva, 1911. június 19-én mégis megkapta a Lipót rend lovagkeresztjét, de nem a főispánságért, hanem valami másért. Egy alkalommal belekezdett, hogy nekem elmondja, de akkor valaki megzavarta a társalgásunkat, és később nem tértünk vissza a tárgyra, ezért csak annyit tudok, hogy a belvízlecsapolások terén szerzett érdemeiért kapta meg.n3 Ezt a kitüntetést a királytól kapta, míg

110 Zombori Rónay Jenő hátrahagyott iratai, i. m. 252-260.

111 Uo. 261-264. és 265-273.

112 Uo. 274-280.

u3 Valóban nem a főispánságért, mint az általában szokás volt, hanem a belvizek lecsapolása körüli érdemeiért kapta meg 1911-ben a Lipót-rend lovagkeresztjét. MÓL. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek. 1911. III. 20. 58.

477