Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

tot nyújtott be a képviselőház alkotó elemeiről, valamint a kapcsolatos általános választói jogról, a képviselőválasztások rendjéről. Az országgyűlés feloszlatása után, 1918 telén újabb füzete jelent meg: „A szocializmus, ahogy én képzelem”, továbbá az őszirózsás forradalom és bolsevizmus napjaiban emlékiratai jelentek meg, melyeknek címei: „A devalváció”, „A pénzügyi helyzet”, „Sötét múltra szebb jövő”.

Rónay Jenő nyolc éves országgyűlési képviselői tevékenysége koránt sem bizonyult olyan maradandónak és eredményesnek, mint a Torontói vármegye vagy a DMKE élén végzett munkája. Kezdő képviselőként még valamivel aktívabb volt. ígio-ben hozzászólt a Képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslatának vitájában, az ellenzék által szorgalmazott önálló bank és független vámterület követélésével szemben arról beszélt, hogy ehhez, noha fontos és szükséges cél, még elégtelen a nemzet ereje. „Most csak jelzem, hogy nézetem szerint végzetes tévedése a t. túloldalnak, hogy a gazdasági önállóság alapján akarja Magyarország gazdasági megerősödését elérni. A sorrend ugyanis másképpen áll: Csakis gazdasági megerősödés után fogunk a gazdasági önállóságra áttérhetni. [...] Hangsúlyozom, hogy a gazdasági megerősödésnek kell a gazdasági önállóságot megelőzni, mert különben oly megrázkódtatásoknak lennénk kitéve, a melyek az ország tönkremenetelével járhatnának. Ha ellenben iparilag, kereskedelmileg, vagyonilag, vállalkozási szellem tekintetében oly erősek leszünk, hogy gazdasági önállóságunkat megrázkódtatások nélkül vihessük keresztül, ott leszek önök közt az első sorokban és viszem a zászlót, az önálló bank és a külön vámterület zászlaját. (Zaj.) Addig azonban, a míg szegények vagyunk, gazdasági önállóságra törekednünk végzetes lehetne. (Zaj.)” Érvelt emellett az általános, titkos, egyenlő, községenként gyakor- landó választójog korlátozás nélküli megadása ellen is, mert - mint mondta - „a jelenlegi választási rendszerünkben nem találok sehol biztosítékot az ellen, hogy a választóközösség tévedése esetleg olyan parlamentet ne hozzon össze, (Felkiáltások a baloldalon: Mint a mostani! Derültség.) a mely a tisztesség és a hazafiság, valamint a megkívántaié magas értelmi nívó szempontjából a mértéket meg nem ütné.”94

1911. február y-én és 8-án - felszólalásával jelentős vitát generálva - Az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor fejtette ki újból álláspontját az önálló jegybank fölállításának időszerűtlenségével kapcsolatban.95 1911. május 30-án az 1911. évi állami költségvetés vallás- és közoktatási minisztériumi fejezetének vitájához szólt hozzá, és hosz- szasan fejtegette, hogy - noha a költségvetést elfogadja - az oktatási

94 Képviselőházi Napló 1910-1918.1. kötet. Bp. 1910. 284-285.

95 Uo. IV. kötet. Bp. 1911. 520-522. és V. kötet. Bp. 1911.5-10. és 22-23.

471