Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JENŐ (1854–1921)
rendszer átalakításra szorul. Érvelt egyrészt a szegedi egyetem fölállítása mellett, melynek óriási szerepe és hatása lehetne a Délvidék magyarosításában, mondván „Szeged a Délvidék egy olyan magyar emporiuma, a melyet hazafias szempontból nekünk erősítenünk kell; [...] a szegedi egyetem felállítása esetén nem lesz szüksége sovén magyar tanárokra, ott a társadalom fogja magyarrá, önkényt magyarosodóvá alakítani az odaözönlő ifjúságot.” Részletesebben beszélt a népoktatással kapcsolatos nézeteiről, mely szerinte se nem ingyenes, mert anyagilag túlságosan megterheli a szülőket, ok nélkül elvonja a gyerekeket „a kenyérkereső munkától”, és neve ellenére nem is állami, mert „Itt így, ott amúgy tanítják, sokszor, igen sokszor rossz irányban a fogékony ifjúság lelki világát. [...] Államinak kellene lennie nézetem szerint az oktatásnak az óvodáktól kezdve a legfelsőbb iskolákig, mert hiszen elsősorban állampolgárokat, egymással megférő, egymás nézetét, vallását, nyelvét tiszteletben tartó oly honpolgárokat kell nevelni, a kik összetartozandóságuk erős láncszemét az izzó hazaszeretetben találják meg.”Álláspontja szerint az állam nem tudta megszerettetni és elfogadtatni a népoktatási rendszert a szülőkkel, a tanítók alulfizetettek, a tananyag tekintélyes része fölösleges ismereteket ad, és emiatt indokolatlan is a 6 év mindennapos és 3 év ismétlő-iskolai rendszer. Ha a 6 év helyett 3 évre szállítanák le a mindennapos tankötelezettség idejét -fejtegette -, akkor közel 30 %- kai csökkenthető lenne a tankötelezettek száma, így a meglévő népiskolák mennyisége elegendő lenne ahhoz, hogy az elemi népoktatás valóban általánossá tehető legyen. Szerinte szükségtelen a gyerekeknek 9 évet az iskolában eltölteni, és elegendő az írás és olvasás, a hittan, a négy alapszámművelet és Magyarország összevont történetének megtanítása ahhoz, hogy a szükséges műveltséget elsajátítsák. ,Az így átalakított elemi népoktatás és középiskolák közé azután egy állami előkészítő tanfolyamot állítanék, melyet látogatni csak azok a gyermekek lennének kötelesek, a kik a három éves mindennapos oktatás alatt tanítójuk által megfigyeltetvén, a további művelődésre alkalmasaknak jelentetnek be. A többi gyermeket pedig felmenteném azon teher alól, hogy még további három éven keresztül legyek kötelesek az iskola padjain ülni, átadnám őket szülőiknek, hogy az életre neveljék. Hiszen Magyarországon, ebben a per excellence agrárállamban - a nyugati államoktól eltérőleg - a szabadban annyi egészséges foglalkozása van a fiatal embereknek, hernyózás, aczatolás, pásztorkodás, répaművelés stb., hogy egész nyugodtan lehetne arra a felesleges három esztendőre visszaadni a gyermeket a szülőinek, hogy beállhasson a család kereső tagjai közé és ne legyen kénytelen azt a három évet az iskola padjain sokszor eredménytelenül, de igen sokszor rossz eredménnyel eltölteni.” Szorgalmazta a magyar nyelv oktatásának általánossá tételét és erősítését a nemzetiségek lakta vidékeken úgy, hogy „törvényileg köteleznénk az elemi 472