Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

lődés megakadt. Bizonyítja ezt többek között az 1914. évi költségelőirányzat, amely szerint: I. személyi járandóságok 7400, II. Napidíjak, stb. 1300, III. Irodai szükségletek 1800 koronát igényelnek, míg a IV. Közművelődési kiadásokra 14.000 korona marad. A Dmke fejlődése tehát már magában véve is megakadt. Tíz éven keresztül kimerítette az áldozatkészséget, de újabb híveket nem tudott hódítani.”^

Az Aradi megállapításaival vitázó Benisch Arthur, aki egy ideig a DMKE újvidéki szervezetének titkára, s a Rónay Jenő által vezetett szervezet egyik kritikusa volt, arra hívta föl a figyelmet, hogy „De már nagyon téved [Aradi], mikor a Dmke működését dicséri; saját tapasztalataimból tudom, hogy ez az egyesület a tisztán üzleti alapon álló internátusok szervezésén kívül kultúrcélokra éveken át alig fordított 12000 koronát, mert minden jövedelmet az adminisztráció falt fel.”85 Aradi viszontválaszában megvédte a DMKE tevékenységét: „Dr. Benisch néhány sorral alább elég következetlenül azzal vádol meg, hogy a Dmke működését elfogultan dicsérem. Igaz, a Dmke nem zavart sok vizet, de saját körében fel tudta használni a rendelkezésére álló erőket mindaddig, amíg a munkapárti kortespolitikai alapokra helyezett Amkenek útjába nem került. Nem tudok esetet, amelyben a Dmke a többi kultúr egyesületeknél annyira otthonos kortesfogásokhoz nyúlt volna, hogy ezzel magára vonja a figyelmet és a nemzetiségi heccek rendezésére is csak új rezsim alatt tévedt.”86 Jenő ugyan az 1905. január végén lefolyt Tisza-féle választáson, amelyen a Szabadelvű párt kisebbségben maradt, nem vállalt jelöltséget, de azért a politika iránt élénken érdeklődött. Augusztus 18-i kelettel levelet intézett báró Dániel Ernőhöz, a Torontál vármegyei Szabadelvű Párt elnökéhez, amelyben bejelentette, hogy mivel úgy látja, hogy a párt eredményes munkát nem tud végezni, ő pedig nem akar tétlenségre kárhoztatva lenni, a pártból kilép. Augusztus 22-én pedig röpiratot adott ki „Középen az igazság” cím alatt, amelynek célja volt kísérletet tenni arra, vajon egy új eszme fölvetésével nem lehetne-e megtalálni az arany középutat, mely a testvérgyilkos politikai küzdelmek békés befejezését biztosítaná. Természetesen az akkori elvadult politikai viszonyok között röpiratának semmi visszhangja sem volt.

Rónay Jenő az 1904-es választási vereségét követően sem tett le arról, hogy az országos politikai mezőben szerepet vállaljon. Az elkövetkező években írott hírlapi cikkei ezt támasztották alá. Az ország közéletének megújításában döntő szerepet szánt a választójogi reformnak: az elkövetkező évek politizálásában, majdani országgyűlési képviselőként is, legfontosabb témájának ezt tekintette. Konzek84 Aradi Viktor: Kultúregyesületeink kultúr munkája. = Huszadik Század 1914.1. 33-34.

®5 Dr. Benisch Arthur: Néhány megjegyzés Aradi Viktornak „Kultúregyesületeink kultúrmun- kája” c. cikkére. = Huszadik Század. 1914. 2. 278.

86 Aradi Viktor: Kultúregyesületeinek kultúrmunkája. (Válasz dr. Benisch Artúr „Néhány megjegyzés .. .”-ére.) = Huszadik Század. 1914. 4. 573.

466