Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

házigazda, gyönyörű beszédben köszöntötte fel a hölgyeket, Gaál Endre városi kultúrtanácsnok Olgára mondott tósztot, majd Jenő Pálíy Ferenc polgármesterre mondott felköszöntőt. A család tagjai közül még Rónay Ernő vett részt az estélyen.

A Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület eszméjét a Szegedi Napló volt újságírója, Gallovich Jenő vetette föl a lap 1903. május 10-i számában, amelyben fölhívást tett közzé az új szervezet megalakítására. A lapban - többek között - az alábbi érvekkel támasztotta alá annak szükségességét: „Nemzetiségekkel vacjyunk körülvéve, órányira Szegedtől megszakad a magyar szó. Úgy állunk középütt, mint folytonos támadásoknak kitett bástya, holott védőbástyája kívántunk lenni mindenkor a magyar nyelvnek, a magyar érzéseknek, a magyar állameszmének. Ezeknek a históriai alapon való ápolását czélozza az a mozgalom, amely hosszas tanácskozás, fontolgatás után végre most érkezett el első főbb stádiumához, s amely a délmagyarországi közművelődési egyesület megalakulásával akar végződni, [...ja legújabb időben mostohára fordult a helyzet. Nemzetiségi ellentétek élesedtek ki, a magyar állameszme elhomályosult. Szent István koronája egységeinek évezredes érzése meggyöngült, a közös hazaszeretetet bizonyos különleges törekvések kezdik fölváltani. A magyar nyelv, a magyar kultúra tért veszít, nem magyar ajkú testvéreink nemcsak kulturális, hanem a politikai kapocs lazítására is gondolnak.” Ez, mint írta ’’Idegen hatás, lelketlen külföldi izgatok műve.”Éppen ezért a DMKE létrejötte csak ellensúly lenne: „nem támadásról, csak védekezésről van szó. Védjük nyelvünket, kultúránkat, hazánk területi épségét, magyar nemzet ezeréves történeti állását.”72

Rónay Jenő számára a DMKE-ben vállalt szerep minden bizonynyal a Torontál vármegye éléről való kényszerű távozásának valamiféle kompenzációját jelentette. Kétségtelenül és egyértelműen az ő gondolatai, érzései, szavai köszönnek vissza abban a cikkben, amelyet Szakács Andor szegedi újságíró, később országgyűlési képviselő írt róla a DMKE folyóiratában, a Délmagyarország 1907. évi első számában: „Minden jelentékeny embernek van küldetése a földön. Bizonyos, hogy Rónay Jenőnek az igazi küldetése nem a vidéki köz- igazgatás szolgálata volt. Az alkotó energiának azt a bizonyos mennyiségét, amely ő benne duzzadt, pályájának első szakasza nem használta el. Férfiúi tettereje új cselekvésre szólította. [...] Rónay Jenő alkotó energiája ilyen területet teremtett önmagának éppen úgy,

72 [Gallovich Jenő]: Kultúregyesillet alakulása Szegeden. A Délmagyarországi Közművelődési Egylet. = Szegedi Napló, 1903. máj. 10. 4. Gallovich Jenő (1870-1945) és a DMKE kapcsolatáról lásd bővebben: Péter László: A DMKE. in. Mindörökké Szeged. Válogatott írások. [Bp.] 1997. Argumentum kiadó. 102-106.

455