Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

sokkal, de nem gondolt arra, hogy az utolsó öt év haladásának köszöni azt. Vizsgálata során talált egy tekintélyes árvatartalékot; ezelőtt egy krajcár sem volt. Kaffkának meg kellett volna vizsgálnia a közigazgatás mai állapotát is. Azelőtt a jegyzőségek adásvétel tárgyát képezték. Kajfkának bizonyára nem volt tudomása arról, hogy a 8o-as évek elején 12 kerületi vízi alispánt kellett választani, hogy elintézhessék a temérdek vízi panaszt. Sem arról, hogy akkor egyes járási főtisztviselők önkényesen széna-adót vetettek ki. Ma nem kell ügy, mint még a nyolcvanas évek elején, Temesvárra mennünk, hogy onnan hajón jöhessünk Becskerekre, mert mind a 14 járásban van vasutunk. Vasúti hálózatunk 200 kilométernél több, utunk részben kő, részben kavicsalappal több mint 400 kilométer. Gimnáziumaink, iskoláink az országban az elsők között foglalnak helyet. Mindezekről meg kellett volna győződnie a miniszteri tanácsosnak, s erről is kellett volna jelentést tennie a miniszternek. Olyan törvény- hatóság nincs, amelyben nem akadna kifogásolni való, de ha bármely minisztériumban kutatnánk, ott is akadna. Az ilyen igazságtalan meghurcoltatás fájdalmasan érinti a törvényhatósági bizottság minden egyes tagját. Fájdalmasabban engem, mert fokozottan vagyok érdekelve ez ügyben. Én ebben a húsz esztendőben majdnem hat évig voltam alispánja a vármegyének, és tizenegy esztendeig ültem a törvényhatósági bizottság elnöki székében. Ez tehát érthetővé teszi, hogy engem közelebbről érint, mint azokat, kik csak az utóbbi időben léptek a közigazgatás szolgálatába. Ez késztet engem a felszólalásra, de nem akarom útját állni azoknak, kik velem együtt szolgáltak, sőt hivatkozom Dániel és Dellimanics alispánokra, vájjon tudnak-e olyan eseményekről, melyek korholást érdemelnek. Hogyha mindezeket tudjuk és látjuk - eltekintve attól, hogy vannak és lehetnek ma is, kik a közigazgatási szolgálatban jobban és kevésbé jobban beválnak, akik letérnek a tisztesség útjáról, - ha ezt tudjuk és látjuk is, és a közigazgatással általában meg vagyunk elégedve, azt a korholást, melyet egy téves miniszteri biztosi jelentés alapján el kellett szenvednünk, nyugodtan zsebre nem vágjuk.”6?

A volt főispán a fónti okfejtés nyomán egy 6 pontból álló határozati javaslatot tett, melyben a miniszteri rendelet hangnemének és téves megállapításainak felirati úton történő visszautasítása mellett Kaffka László miniszteri tanácsos felelősségre vonására, valamint a vármegyei tisztikar és közigazgatási alkalmazottak munkájának elismerésére is indítvány tett. A határozati javaslatot a közgyűlés 5 ellenszavazattal - közte dr. Dellimanics Lajos főispán ellenszavazatával -fogadta el.68 Ennek foganatja és visszhangja azonban nem nagyon lett, miként Rónay Jenő későbbi, a vizsgálatot érintő hírlapi

67 Zombori Rónay Jenő hátrahagyott iratai, i. m.. 77-79.

68 Uo. 82.

453