Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

OEXEL MÁTYÁS, AZ AKVIZÍTOR (1729–1803)

OEXEL MÁTYÁS, AZ AKVIZITOR

(1729. február 23. -1803. május 27.)

Oexel József Mátyás Aradon született 1729. február 23-án, atyja József Ignác Ádám, anyja Cecília volt. Keresztszülei voltak: Edelspacher Zsigmond, az aradi kincstári jószágok királyi biztosa, kamarai elöljáró és a harmincadok főnöke és ennek harmadik neje, született Türck Anna Mária. Abban az időben Edelspacher volt Aradon a legelőkelőbb ember és hivatala után a legnagyobb hatalmú úr.

Mátyás az elemi ismereteket bizonyára Aradon sajátította el, s iskoláinak elvégzése után édesatyja mellett tanulta ki a szesz- és sörfőzés mesterségét és szerzett mesteri képesítést. Ez abban az időben sem volt könnyű dolog, tanulni kellett ahhoz, éspedig két évig, amíg felszabadult, segéd lehetett, azután vándorútra kellett menni, majd a szakmából remeket készíteni, csak ezután képesítették az illetőt mesterré. Ha a mester fia az atyja iparát kívánta folytatni, „mesterfia” volt a megkülönböztető kiváltságos neve, de a tanuló két évet ő is köteles volt elvégezni, de végezhette atyja mellett is. Ez születési előjog volt.1

Mátyás kiskorát Aradon töltötte, ellenben 7. évében járt, amikor atyja a Temes megyei Újpalánkán (mostani nevén Palánk) kivette az állami sörgyárat a felszerelési tárgyakkal együtt.2 Tekintettel arra, hogy ez nagyüzem volt, bizonyára családjával együtt oda is költözött. Alig laktak azonban ott két évig, amikor kitört az 1739. évi török háború, amely utolsó próbálkozása és talán reménye volt a kuruc emigránsoknak, amelyben Rákóczi József is részt vett. A török csapatok szeptemberben Újpalánkát is elfoglalták, az Oexel családnak tehát menekülni kellett. Nyilván Aradra menekültek, ahol házuk volt, és ahonnan soha egészen el nem szakadtak, hanem mindig vissza-visszatértek. Mivel azonban új megélhetés után kellett nézni, és Mátyás jövőbeli elhelyezkedését is biztosítani kívánta, József Ignác Ádám elhatározta, hogy Nagy- szentmiklóson nyit szesz- és sörfőzdét. 1741-ben oda is költözött, és 1742. április 24-i kelettel hat évre bérleti szerződést is kötött a Temesi Igazgatósággal, amelyben arra kötelezte magát, hogy egy új gyárépületet emel.3

Azt hiszem, nem tévedek, amikor azt állítom, hogy József Ignác Ádám fia mesterré történt felszabadulása, illetve nősülése után, ami 1748-ban történt, a szentmiklósi üzemet fiának adta át, ő pedig visszament Aradra, ahol tekintélyes ember volt, és háza is volt. Mátyás alig múlt el 19 éves, amikor 1748. május 19-én a szegedi palánki templomban oltárhoz vezette Walbrunn Margitot, Walbrunn János György tekintélyes városi polgár, a város főbírája, azaz rendőrfőnöke és felesége, Wildmann Magdolna lányát. Különös, hogy ámbár a

1 Bevilaqva-Borsody Béla: A magyar serfőzés története. Bp. 1931.1. 259.

2 MÓL. Rotulus. 1736. január 1. No. 32.

3 Uo. No. 77. Vö. Banatica 1797. fon. 9. pos. 14.

40