Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ALAJOS (1842–1894)

Rónay Mihály gyermekeinél tartózkodott Kiszomborban, hol nagyon szerették és tisztelték a pajkos kedélyű öreget, ki egész élete végéig humorizált még saját sorsán: - Bizony sokáig éltem - szokta mon­dani már a barátaim gyermekeire szorultam, most ide-oda az unokákra maradok. Ez még csak transit — hanem már azon magam is aggódni kezdek, hogy a dédunokák milyen szemmel néznek majd rám. Bizony nem sok híja, hogy meg nem élte.”29 Besze Jánost is említettem, mint a másik öreg barátját, aki egyik vejénél Szőregen lakott egy ideig, és abban az időben igen sokat volt Zomboron. Ő is érdemes férfiú volt, akinek élettörténetéről röviden szintén megemlékezem. Szendrőn, Borsod megyében született 1811-ben, jogot tanult, ügyvédi okleve­let szerzett és az 1832. évi országgyűlésen mint jurátus jelen volt. Hatalmas alakja és hangja volt, amellett szónoki képességgel is meg volt áldva, így csak­hamar népszerűségre tett szert az ifjúság előtt. Esztergomban telepedett meg és nyitott ügyvédi irodát, ahol csakhamar szintén népszerű ember lett. Szüle­tett népszónok volt, és ezt a tulajdonságát 1848-ban arra használta fel, hogy a népet csillapítsa és a fenyegetettek életét és vagyonát megmentse. Eszter­gomban a nemzetőrség parancsnokának is őt nevezték ki, és a nemzetőrökkel részt vett Komárom vára védelmében. Kossuth is méltányolta nagy népszó­noki képességeit, ezért midőn az országban lelkesítő körutat tett, többnyire magával vitte Besze Jánost is. A szabadságharc után 10 év várfogságra ítélték. 1861-ben Esztergom városa megválasztotta országgyűlési képviselőnek, s mint ilyen, először a Határozati párthoz csatlakozott, 1865-ben azonban Deák Ferenc pártjának lett a tagja. 1869-ben kineveztek a pénzügyi bíróság elnöké­vé, de midőn azt a m. kir. kúriába olvasztották és őt nyugdíjazták, a nyugdíjá­ról azon indokkal mondott le, hogy hazája úgy is túl van terhelve.3° Aztán leányánál, Kacziányi Géza író és újságíró feleségénél szerény viszonyok között - mert hiszen vagyona nem volt -, visszavonultan töltötte utolsó éveit, míg nem 1892. október 16-án Aradon meghalt.31 1885-től kezdve azonban sokat tartózkodott Zomboron Lojzinál, és állandóan tudományos és politikai kérdé­seket tárgyaltak. Midőn 1887 tavaszán az általános képviselőválasztások alkalmával a nagyszentmiklósi kerület addigi képviselője, Rónay János bátyánk átengedte kerületét gróf Nákó Kálmánnak, és a törökkanizsai kerületben lépett fel, az ellenzéki érzelmű választók Lojzit kérték fel jelöltnek, aki azon feltétellel, hogy pénzt nem hajlandó áldozni, vállalta a jelöltséget. Besze János - kit haj­dan aranyszájúnak hívtak - kocsin beutazta Lojzival a községeket, és minde­nütt lelkesítő beszédeket mondtak. Hertelendy József főispánnak és Rónay Jenő alispánnak nem tetszett, hogy éppen egy Rónay ellenzéki programmal lépett fel, és Jenő haza is utazott Zomborra, megkísérelve visszalépésre rábír- * 3 MKÖM 71. Cikkek és karcolatok XXI. 1885. július -1885. december. Bp. 1977. 77-80. 3° Révai Nagy Lexikonból. Lásd: III. kötet. Béke-Bruttó. Bp. 1911. 215. 31 Besze életrajzához lásd még: Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja, i. m. 108-112., Habermann Gusztáv: Rengey-Aigner Ferdinánd és kora. i. m. 811. 343

Next

/
Thumbnails
Contents