Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ALAJOS (1842–1894)

termést szegény Dezső már életében eladta, nem fedezhette volna a kiadásokat.

Tudjuk, hogy 1877-ben a Maros Deszknél átszakította a töltést, tehát a Maros igen magas vízállású volt, ilyenkor pedig a zombori határban fakadóvizek szoktak volt lenni, amelyek a termésben nagy károkat okoztak. Az 1879. év a szegedi árvíz éve, amikor, tudjuk, ismét sok víz és rozsda volt. Az 1880. év szintén nagyon vizes volt, a vadvizek levezetéséről azonban a hatóságok nem gondoskodtak, így aztán mindenki saját maga igyekezett a vizétől szabadulni és sáncok ásásával a szomszéd vizét a saját földjétől távol tartani, mert félt, hogy ha a vizet beereszti, levezetni már nem tudja. így volt ez egész Felső- Torontálban és Kiszomboron is, ahol a határ egy része - bizonyára a Maroshoz közel eső részek - egészen víz alatt állott. A Porgány-ér lefolyását elre- kesztették, a Marosból pedig állandóan szivárgott a víz és növelte a belvizeket. Ekkor elrendelték, hogy a község csináljon körtöltést, mert már a víz a község belterületét is fenyegette. A felbőszült parasztok közül 60 ember a Porgány- eret elrekesztő gátat átvágta, amiért letartóztatták őket és beszállították Nagy- kikindára az illetékes törvényszékhez.19 Mint gyermek, én is jól emlékszem, hogy ebben az időben a pincék mindig megteltek fakadóvízzel, és hogy a Bene-ház nagy pincéjében mosóteknőben csónakáztunk. Egész biztos tehát, hogy még az 1880. évben is sok kár és rossz termés volt. Emlékszem arra is, hogy a Halesz abban az időben fakadóvizes terület volt, és akkor vált igazán használható területté, amidőn a makói hagymások kivették bérbe, és alaposan felásták.

Ezekhez a gazdasági bajokhoz járult hozzá, hogy Józsival és Lacival minduntalan volt valami baj, különösen Józsival. Józsi 1875-ben Budapesten a piaristáknál jó eredménnyel tett érettségit, s beiratkozott a budapesti egyetemre jogásznak, ahol 1875-től 1879-ig, tehát 8 féléven át volt hallgató, de nem végzett, ámbár közepesen felüli szellemi képességekkel volt megáldva. Állítólag egészen Németszeghy arc és termet volt, feltűnően szép, magas, barna, karcsú fiatalember, aki bizonyára a könnyelműségét is a Németsze- ghyektől örökölte. Víg életet élt, sokat mulatott és persze adósságokat csinált. Különösen jó barátai voltak a Csernovics fiúk: Diodor, Agenor és Zénó, akiknek a házukhoz is sokat járt, lévén ott két szép fiatal leány is, Roxane (később Végh Józsefné) és Lára (később Jeszenszky Imréné). Ők is a Zöldfa utcában laktak, özv. Damjanich Jánosnénál, aki nővére volt a Csernovics gyermekek atyjának, és így nagynénjük volt. Ugyancsak a Zöldfa utcában laktak még visontai Kovács Lászlóék - akkor neves országgyűlési képviselő -, kinek felesége özv. Latinovics Jánosné szül. lázári Nagy Szidónia volt. Szidónia néni első férje, Latinovics János révén Németszeghy rokonság, míg lázári Nagy révén Bene rokonság volt. Ott is volt egy szép, felnőtt lány, Latinovics Ilona, akinek első férje Csernovics Diodor, második férje gróf Bethlen István lett. Volt egy Latinovics fiú is, Mihály, és egy Kovács fiú is, Zoltán, ezek is Józsi

»9 Dr. Schreyer Victor: Nagyszentmiklós traditionalis monográfiája, i. m. 97-98. Lásd bővebben: Kiszombor története. Szerk. Marosvári Attila, i. m. I. 295-297.

327