Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JÁNOS (1837–1905)

közegészségügyi költségvetési tételéből támogassa a fehér kereszt egyleteket. Még aznap képviselőtársa, báró Kaas Ivor szóvá tette, hogy a parlamenti választásokon a zsandárokat megfélemlítésként a kormány politikai célokra használja föl. Rónay Kaas állításait vísz- szautásította.19

A következő parlamenti ciklus (1892-1896) első évi költségvetési vitájában az ellenzék mondvacsinált problémákat feszegetett. Ezt unta meg és tette szóvá 1892. április 26-i felszólalásában: ,A t. ellenzéknek igen nagy fegyvere az, ha meglepetéseknek teszi ki a képviselőházat, s oly kérdéseket vet felszínre, mint amelyet most a költség- vetés tárgyalása alkalmával felvetett, hogy a zsandár kardbojtoknak milyen a színe...” A továbbiakban kiállt a csendőrség mellett és kijelentette, egyetért azzal, hogy a csendőrség tisztjei egyenrangúak a közös hadsereg és a honvédség tisztikarával, így ők is hasonló költségvetési előirányzatot kaphatnak kardbojtjaikra nézve.20 A következő ülésnapon a belügyi tárca költségvetési tételeinek vitája során szóba került a választási lajstromok, névjegyzékek hozzáférésének kérdése, illetve az azok kiigazítására előirányzott 16000 forintos kiadási rovat. Rónay tanácsot adott egyik képviselőtársának, hogy honnan szerezheti meg a lajstromokat betekintésre, majd felkérte, hogy „tessék az ügyet, ha alapos, felhozni, ha pedig alaptalan, ne tessék az ország idejét unalmas vádaskodásokkal eltölteni.” Válaszként Kun Miklós ellenzéki honatya Rónayt „a kormánypárt egyik vezérszónokának” nevezte zajos derültség közepette, és cáfolta az általa mondottakat. A következő - szintén ellenzéki - képviselő, Olay Lajos sem hagyta szó nélkül a Rónay János által közölteket. Ő Rónayt „zsandár” képviselőnek titulálta, és azzal vádolta meg, hogy nem kellően ismeri a törvényt, amely világosan megmondja, hogy hol kell őrizni a választói névjegyzékeket.

Rónay viszontválaszában részletezte a lajstromokhoz való hozzáférés módjait, de nem tért ki a személyére tett megjegyzésekre. Arra csak április 28-án reagált. Azért ilyen későn, mivel felszólalása után kiment a teremből, magyarázata szerint „mert egy kis dolgom volt odakint,” és így Olay beszédjének csak utolsó felét hallotta. Úgy Olay, mint Kun képviselőtársainak a személyére tett megjegyzéseit visszautasította és kijelentette: „Kun Miklós képviselő úr azt az epitw Képviselőházi Napló 1887-1892. XIV. kötet. Bp. 1889. 354. és 364.

20 Képviselőházi Napló 1892-1896. II. kötet. Bp. 1892. 342-343. A vita a belügyi költségvetés tárgyalása során Pázmándy Dénesnek a közbiztonsági kiadások növelését, illetve a csendőrség és a rendőrség erősítését szorgalmazó fólszólalása kapcsán bontakozott ki. Erre adott válaszában Szapáry Gyula miniszterelnök többek között kifejtette, hogy a csendőrség tekintélyét azzal is erősíteni lehetne, ha a közös hadsereg színeit és jelképeit alkalmaznák esetükben is. Polónyi Géza és Apponyi Albert ellenzéki képviselők élesen reagáltak a miniszterelnök fölvetésére, Polónyi egészen odáig ment, hogy kijelentette: Szapáry a magyar államiságot és a magyar jelképeket sértette meg javaslatával. Rónay János e vitához szólt hozzá, s védelmébe vette a miniszterelnököt. A vitát lásd: Uo. 330-335.

300