Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JÁNOS (1837–1905)

hont használta nevem előtt: a kormánypárt vezérszónoka. Nem kérek belőle. Lehet, hogy Kun Miklós az ellenzék vezérszónoka; gratulálok hozzá. Én nem arrogáltam magamnak soha, most sem arrogá- lom, s a jövőben sem vagyok oly hiú. Mert tudom, hogy aki egyben jeles, ne vágyódjék mindenben annak tartani.” Olay Lajosnak sem maradt adós válaszával: „határozottan kikérem, hogy engem ne helyezzen olyan állásba, amelyben sohasem voltam. Bár én a zsandár állást igen tisztességes állásnak tartom [...], mégis kifogásolnom kell Olay Lajos képviselő úrnak azon kifejezését, hogy engem itt „zsandár képviselőnek” titulált.”21

Rónay János még egyszer visszatért az ügyre. 1892. május 5-én felszólalásában kijelentette: Kun Miklós képviselőtársa felszólította őt arra, miszerint magyarázza azt a kijelentését, hogy „becsületbe vágó hibát vélt felfedezni” benne. Rónay megnyugtatta képviselőtársát, „arról, hogy a képviselő úrnak becsületbe vágó hibái volnának, nekem tudomásom nincs. Általánosságokban értettem a hibákat és ilyen értelemben alkalmaztam kifejezésemet a t. képviselő úrra.”22 1893. május 6-án a képviselőház munkarendje megállapításának vitájában szólalt föl, 1896. szeptember 12-én pedig a mentelmi bizottság egyik határozatát nem fogadta el, és ebbéli döntésének okait részletezte.23 Rónaynak több felszólalása ebben az ülésszakban már nem volt. Néhány kérelmet továbbított még a T. Háznak, így a délmagyarországi tanítóegyletét, a kübekházi és a katalinfalvi községi néptanítók fizetésemelési kérelmét.24

Az 1896-1901-es képviselői ülésszak alatt érdemi hozzászólást nem tett a parlament ülésein, és a következő, számára utolsó (1901- 1905) ciklusban sem mutatott különösebb aktivitást. Ennek okáról a következőket mondta: „Nem igen szoktam visszaélni azzal a jogommal, hogy itt a képviselőházban akár nézeteim kifejtésével, akár személyes kérdésben való felszólalás által pazaroljam a t. ház idejét. ”25 Ehhez a kijelentéséhez valóban tartotta magát. A képviselőház 1903. július 17-i ülésén a miniszterelnöki program vitája során közbeszólásaival aratott némi vihart és derültséget.26 Ugyancsak közbeszólásaival tűnt ki a november 28-ai ülésen.27 Utolsó képviselői hozzászólását, 1904. november 17-én tette meg. Ebben gróf Tisza István miniszterelnök házszabály-módosító javaslatait vette pártfogásába.28

21 Uo. 362-365. és 375.

22 Uo. III. kötet. Bp. 1892. 64-65.

23 Uo. XII. kötet. Bp. 1893. 219; XXXIV. kötet. Bp. 1896.139.

24 Uo. III. kötet. i. m. 411., IX. kötet. Bp. 1893. 270., XII. kötet. i. m. 159.

2s Képviselőházi Napló 1901-1905. XVII. kötet. Bp. 1903.372.

26 Uo. 366-367.

2? Uo. XIX. kötet. Bp. 1903. 437-438.

28 Uo. XXX. kötet. Bp. 1904. 229-230.

301