Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JÁNOS (1837–1905)

küldöttségben való csatlakozásra a kiküldötteken kívül még máso­kat, sokakat összeűzött, úgy hogy a Nagyszentmiklósról kiinduló menet Csanádnál megszaporodva 18 lovas banderistával élén, mint­egy 50 kocsival ért ide Zombor alá, ahol a községi választók testüle­tileg és lobogó zászlókkal fogadták, és Husztik András által elmon­dott csinos alkalmi beszéddel üdvözölték elvtársaikat. A menet innen gyalog, a bandérium előlovaglása mellett, zászlók alatt, a nagyszentmiklósi fúvószenekar folytonos muzsikája és ta­rackok durrogása közt ért a Rónay kastélyhoz, hol a család tagjai és néhány szomszéd, jó barát együtt voltak. Az ekkor már több százra szaporodott választók nevében Kun Lajos nagyszentmiklósi esperes plébános magyarul, Küldi Jenő nagyszentmiklósi ügyvéd németül, Zsivity Mihály Csanádi tanító szerbül és Galetán Nikolaj Csanádi gazda románul tolmácsolták a választók törhetetlen ragaszkodását Rónay János képviselő úr és a szabadelvű párt irányában, egyszer­smindfelkérték a képviselőt, hogy a jövő országgyűlésen is e kerület képviseletét - amelyet ezennel felajánlanak és biztosítanak - elvál­lalni szíveskedjék. Az üdvözlő beszédek alatt számtalanszor hangzott az éljen, s a más ajkú, de szívben, lélekben magyar választók részéről hangzottak a lebe hoch, zsivió, setresca. A képviselő láthatólag meghatva felelt, kifejté, hogy a kormány­nak, mely igaz szabadelvűség, a józan haladás elvét követi, tántorít­hatatlan híve volt és marad. Ami feudális maradványok vannak még nálunk, a kisebb haszonvételek, azoknak eltörlését, s a felsőház át­alakítását követeli. A hazáért és a kormány jogos érdekeiért, mint eddig, ezen túl is teljes erővel működni fog. Röviden elmondta a hosszabb magyar beszédet a nem magyar ajkú választók kedvéért németül, szerbül és románul főbb pontjaiban. A képviselő beszédét kitörő lelkesedéssel fogadták a választók, kik azután egyenként siet­tek kezet szorítani szeretett képviselőjükkel. Ezután a küldöttség a képviselő köztiszteletben álló, s a választók által rajongásig szeretett édesanyja, özvegy Rónay Jánosné őnagyságának vendége volt ebéd­re. Az ebéd alatt szebbnél-szebb felköszöntők mondottak. Nekünk, kiknek alkalmunk volt a nagy és díszes küldöttséget lát­ni, melyben a társadalom minden közönsége, értelmisége, iparos és vagyonos képviselve volt, semmi kétségünk nincs abban, hogy Rónay Jánossal szemben hiú törekvés lenne akárkinek is a nagyszentmiklósi kerületben fellépni. Azt a ragaszkodást, azt a tisz­teletet, mellyel a határozott, egyenes szívű és beszédű, s a legutolsó szavazójáért is szívesen tenni kész képviselő iránt e nép viseltetik, meg nem változtathatja semmi mézes ígéret, semmi korteskedés!”16 A hangzatos választási ígéretek ellenére az 1884-1887-es ország- gyűlési ciklusban mindössze egy alkalommal szólalt föl a parlament 16 Maros. Makó, 1884. ápr. 20. 298

Next

/
Thumbnails
Contents