Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) LAJOS (1821–1891)

ván, hogy a vére azzal tisztul, és nem fogja a guta megütni.48 1889. március és június hónapok között vált meg a főispánságtól, 18 évi szolgálat után. Lemondásának oka volt, hogy abban az időben szerezték újra a főispánok jogkörét és jogállását, megszüntették a felsőházi tagságukat - mert tudjuk, hogy addig a főrendiháznak hivatalból tagja voltak -, de egyben nyugdíjjogosultságot adtak nekik. Mivel pedig Lajosnak a 18 évi szolgálat után bizonyos nyugdíj járt volna, a kormány - pénzügyi okokból - az ilyen hosszú szolgálattal bíró főispánokat, mielőtt a nyugdíjtörvény életbe lépett volna, lemondatta. így tett Lajossal is, és így tett Kolozs vármegye akkori főispánjával, gróf Esterházy Kálmánnal is. Különben Lajos ekkor már 68 éves volt, mert hiszen, midőn főispán lett, már az 51. évében járt, így bizony ideje volt, hogy megváljon az állástól. A méltánytalanság csak abban volt, hogy a nyugdíjától ütötték el. A király a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki, de hogy mikor, azt nem tudom,49 Hódmezővásárhelyen pedig egy utcát neveztek el róla, amelyet ma is „Rónay” utcának neveznek. s°

A Csongrád megyei főispánságról 1889 áprilisában mondott le. Távozását a vármegye május y-én tartott rendkívüli közgyűlésén jelentették be. Döntésének okaként előrehaladott korát és megromlott egészségi állapotát jelölte meg. Felolvasták a Kiszomboron 1889. május 4-én kelt búcsúlevelét, amelyben 18 éves főispáni működésének mérlegét is megvonta. Sajnálkozását fejezte ki azért, amiért a megye közigazgatását és gyarapodását nem mindenben a reményeinek megfelelően tudta előmozdítani. „18 évi főispáni hivataloskodásom alatt - írta a közgyűlésen fölolvasott búcsúlevelében - tőlem telhető erély és buzgósággal iparkodtam a vármegye javát és érdekeit előmozdítani, és ha nem valósulhattak meg teljesen várakozásaim, és ha közös erővel nem emelhettük fel a tökély kifogástalan fokára, azt ne méltóztassék koránt sem a legszentebb akarat és igyekezet hiányában, hanem a sajátságos viszonyokban keresni.”Működéséről megjegyezte: „Iparkodtam igazságosan, becsülettel és teljesen részrehajlás nélkül kormányozni és, hogy e térről sem párt, sem magánérdekből sohasem léptem le, igazolja bőségesen a vármegye közönségének minden alkalommal tanúsított és általam nagyrabecsült bizalma és rokonszenve. ”48 49 * 51

A közgyűlésen Stammer Sándor alispán hosszasan ismertette a leköszönt főispán pályafutását és a vármegye érdekében végzett

48 Lindewiesebe többnyire a vérbajosok mentek utókúrára, de persze mentek mások is. A kúra abból állott, hogy fokozatosan annyira lecsökkentették a táplálkozást, hogy 24 óra alatt mindössze 2-3 sós zsemlét volt szabad enni, majd megint fokozatosan tértek át bővebb élelmezésre. Hogy Lajos bácsi vérbajos lett volna, soha nem hallottam, azonban mivel atyja agyvérzésben halt meg, ő is attól irtózott, és azt akarta ezzel a gyógykezeléssel kikerülni, de bizony nem kerülte ki sem ő, sem a bátyja, Móric.

49 Mint korábban jeleztük, a hódmezővásárhelyi főispáni tisztségről történő lemondását követően, 1886. december 20-án. Vásárhely és Vidéke. 1886. dec. 30.1.

5° A mai Bakay utcáról van szó, amely az 1940-es évek végéig őrizte Rónay Lajos nevét,

si CSML. SZL. Kgy.jkv. 1889. máj. 7.

275