Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) LAJOS (1821–1891)
munkáját. Beszélt arról, hogy „erélyes, buzgó és részrehajthatatlan volt minden eljárásában és működésében, és sem párt, sem magánérdekből az igazság útjáról soha el nem tért, - különösen pedig az általa vezetett tisztújításoknál pártoskodási eset soha elő nem fordult.” Beszélt az 1871. évi közigazgatási törvény nyomán szükségessé vált vármegyei reformok végrehajtásában és „a közigazgatás követelményeinek megfelelő tisztikar” megteremtésében végzett munkájáról, valamint arról is, hogy „Csongrád vármegye székhelyének Szegvárról Szentesre áthelyezésének megoldása és kivitele kérdésében a vármegye közönsége részéről 10 éven keresztül kifejtett erélyes és fáradságos küzdelmét és a kitűzött czél elérését nevezett főispánunk bölcs és biztos vezetésével a vármegye jogaiért tántoríthatat- lanul kitartó védelem közepette győzelemre és diadalra juttatta, és így Csongrád vármegye vitális érdekeit hatásosan előmozdította és biztos alapra helyezte.” Az alispán beszédében megemlékezett arról is, amit a leköszönt főispán a vármegye út és vasúthálózatának fejlesztéséért, valamint „a vízvédelem szempontjából előnyös és a vármegye területét teljesen védelembe helyező Körös-Tisza-Maros ármentesítő és belvízszabályozó társulat” létrehozásáért és működésének megszilárdításáért tett.52 Főispánságának megszűnte után az egész telet Budapesten töltötte. Az Angol királynő szállodában lakott és a Nemzeti Casinóba járt fel, amelynek régóta tagja volt. A szállodai lakásán érte 1890. december 28-án az első agyvér- zési roham, és 4 nap múlva, 1891. január í-jén az utolsó, amely végzett vele. Meghalt 4 nappal 70. születésnapja előtt, 69 év 11 hónap és 27 napos korában. Én akkor éppen Budapesten voltam karácsonyi szünidőn, és betegsége alatt atyámmal mindennap elmentünk a szállodába tudakozódni hogyléte felől, de hozzá nem mehettünk be, csak leányával, Jolánnal és fiával, Aladárral beszélhettünk. Akkoriban úgy mondták, hogy a Nemzeti Casinóban ebédre igen sok és kövér vaddisznóhúst evett, amelyet nagyon szeretett, ámbár neki diétásán kellett volna étkeznie, és ez váltotta volna ki a gutaütést. (?) Holttestét Zomborra szállították, ahová január 3-án érkezett meg, amely napon özv. Rónay Jánosné Mili néni a hajnali órákban meghalt. Lajos bácsit január 4-én vasárnap, éppen 70. születésnapján helyezték örök nyugalomra a családi sírboltba, Boris néni és Béla mellé. Temetésén Csongrád megye tisztikara négy díszruhába öltözött hajdú és négy városi lovas rendőr kíséretében Szentes város delegációjával együtt vett részt, de jelen voltak Hódmezővásárhely képviselői is.53 Halálhíréről a Szentesi Lap január 4-i számában vezércikkben számolt be. Erényeit hosszasan ecsetelték a következők szerint: „Ez az erény nem állt egyébből, mint Rónay Lajos egyéniségében & Uo. S3 Szentesi Lap. 1891. jan. 4. Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város történeti almanachja 1873-1950. Szerk. Kovács István, i. m. 165. 276
