Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) LAJOS (1821–1891)
könyvi megrovásban részesítette őket. A belügyminiszter azonban nem nagyon sietett a döntéssel, csak mikor látta, hogy a kedélyek erősen fel vannak ingerelve, és midőn az alispán előterjesztésében kimutatta, hogy a miniszter azon kívánsága, hogy a központi hivatalok számára megfelelő helyiségek álljanak rendelkezésre, s mikor ennek alapján meggyőződött arról, hogy a köz- igazgatás magas érdekei követelik a székhely kérdésének sürgős elintézését, 1878 tavaszán erősítette meg a három év előtt hozott azon határozatot, hogy Szentesre helyezi át a székhelyet. Az új székház építése hamarosan megkezdődött és 1883-ban befejezést nyert úgy, hogy a palotaszerű épületben az első ünnepélyes közgyűlés 1883. december 10-én meg volt tartható. Lajos lelkes beszédben méltatta a nap jelentőségét, és azon óhajának adott kifejezést, hogy „Dacoljon századok viharaival és legyen az alkotmányosság, törvényesség és igazság ünnepelt szent helye, melynek falai között más hangok, más elvek és nézetek soha se jussanak érvényre, mint azok, amelyek szeretett hazánk alkotmányos szabadságát, vármegyénk felvirágzását és jólétét hívatván előmozdítani és maradandóan megalapítani.”29 Lajosnak sem volt addig, míg az új megyeháza meg nem épült, Szegváron lakása, így dacára annak, hogy 1872-ben a belügyminiszter elrendelte, hogy a főispánok a megye székhelyén, vagy legalábbis a megye területén lakjanak, ő ott nem lakhatván Zomboron lakott, mert hiszen a régi székhelyen még a kistisztviselőknek sem volt megfelelő lakásuk, nem hogy a főispánt el tudták volna helyezni. Ezt a belügyminiszter is belátta, és hozzájárult ahhoz, hogy Lajos Torontál megyében, Zomboron lakjon. Hanem azért igen gyakran és sokat tartózkodott a megye székhelyén. Még egy nevezetes dolog történt Lajos főispánsága alatt, nevezetesen az, hogy 1876-ban a vármegyék újbóli rendezése alkalmával a Jász-kun kerületet - amelynek székhelye Jászberény volt - mint önálló törvényhatóságot meg2t> Rónay Elemér a vármegye 1871 utáni közigazgatási átszervezését és Szegeddel szemben Szentes vármegyeiszékhely-státuszának megszerzését Zsilinszky Mihály Csongrádvármegye története III. kötete alapján írta meg. A kérdéssel foglalkozott még - szegedi szemszögből, és Rónay Lajos főispáni ténykedését meglehetős kritikával illetve - Dr. Czímer Károly is, aki többek között így írt: „1876-ban a Csongrádmegyét érintő vármegyék határait kerekítették ki (az 1876. évi 33. te. értelmében). Csongrádmegye akkori vezető férfiai: Rónai [sic!] Lajos főispán, Stammer Sándor alispán és Fekete Márton főjegyző nem fordítottak figyelmet Csongrádmegye ősi területrészeinek visszaszerzésére és a szomszédos vármegyék határainak kikerekítésekor megelégedtek azzal, hogy a szomszéd megyék közt felosztott Kiskunságból Dorozsma város, Atokháza és Üllés puszták visszacsatoltattak Csongrád vármegyéhez, és nem tettek lépéseket Halas, Majsa, Móriczgátja, Pálmonostora, Pétermonostora (Péteri), Adorján, Martonos, Kanizsa, Zenta, Péterréve (Petrovoszelo), Moholy (régebben Moholyréve), Ó-becse visszacsatolása iránt. Az akkori vezérférfiak elhagyva hivatali elődeik nyomdokait, a régi területrészek visszaszerzésével nem törődtek és összes ténykedésüket és munkájukat az a szűkkörű feladat merítette ki, hogy Szeged várost a megye székhelyétől elüssék, és azt Szentesnek szervezzék meg, s a megyei központot "kisfaluból egy nagyobb faluba vigyék át."” Dr. Czímer Károly: A megyegyűlések vándorlása Csongrád vármegyében. Történeti tanulmány. Szeged, 1909. 32. A kérdés újabb, átfogó földolgozását lásd: Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig. Szeged, 1987. Szeged művelődéstörténetéből. 4. 8-33., Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849-1918. Szeged, 1995. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXII. 112-115. 26 7
