Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) LAJOS (1821–1891)

északi homlokzat új ablakai közé pedig egy mellékbejáratot alakítottak ki. Az eredeti kúriát a fenti átalakítással háromtraktusúra bővítették, és a kibővített épületre pedig kontyolt tetőzet került. A szabadon álló épület háromti'aktusos alaprajzi elrendezése átgondolt szerkezetű, fölépítése szimmetrikus és tisztán egyszerű. Az óriási légterű tetőtér (mag tár emelet) és a külső tér harmonikus arányaival összhangban álló épület a klasszicista építészet egyik szép példája.16

Ebben az időben garázdálkodtak azon a vidéken a betyárok, akik az egész országban ennél alkalmasabb vidéket nem is találhattak volna. Ekkortájt ugyanis még a közbiztonság nem volt országosan megszervezve, hanem minden vármegye maga gondoskodott a közbiztonságról, és ő tartott perzekuto- rokat, akik a csendbiztos parancsnoksága alatt állottak. Ezeknek azonban nem volt szabad más törvényhatóság területére üldözni a betyárt, csak az illető alispán engedelmével. így tehát ha pl. Zomboron üldözőbe vette őket a Torontál megyei csendbiztos, és ők át tudtak menni a Maroson Csanád vármegyébe, oda már nem üldözhették őket, hanem át kellett írni Csanád vármegye alispánjához, hogy adjon engedélyt az üldözésre. Ez persze, az akkori postai közlekedés mellett, legalább egy hétig, ha nem tovább eltartott, addigra pedig a betyárok már Isten tudja, merre jártak. Mivel pedig a Tisza-Maros szögében több vármegye határos, így Torontál, Temes, Csanád, Csongrád, Bács-Bodrog és Pest megye sincs messze, azonkívül a Kiskun kerület, amelyhez Dorozsma is tartozott, külön törvényhatóság volt, képzelhető, hogy milyen könnyen kisiklottak az üldözők kezei közül. Rózsa Sándor és társai is ezen a tájon garázdálkodtak, és különösen a Szegedtől délnyugatra fekvő futóhomokos, hepehupás területen volt jó búvóhelyük, amelyet a „Rózsaszállásnak” neveznek. Rózsa Sándor megfordult Zomboron is - a hagyomány szerint -, olyankor hol egyik, hol másik családtaghoz beüzent, hogy bizonyos mennyiségű élelmiszert és pénzt küldjön ki neki az illető, vagy adjon lovakat, melyeken továbbállhatnak. Az ilyen kívánságokat teljesítették, és ezáltal megváltották magukat a kirablástól.

De legemlékezetesebb ilyen rablási esete Lajosnak volt egy másik hírhedt betyárral, Szabó Palkóval. Ez akkor történt, midőn a kis Béla kb. másfél-két éves lehetett, tehát 1854 táján, amidőn az új ház már fel volt építve. Egy este, valószínűleg júniusban, 8 óra tájban Faragó János udvaros gyanús embereket látva elkezdet kiabálni, hogy „itt vannak a betyárok”. A betyárok vezére, Szabó Palkó megkérdezte Faragó Jánost, hogy az úr eladta-e már a repcét, ki azt válaszolta, hogy nem, az még a magtárban van. A cselédség természetesen riadtan összeszaladt, azonban a betyárok összeterelték őket az otthon lévő özvegy Rónay Károlynéval együtt, beterelték őket egy szobába, és az egyik betyárt odaállították őrnek, a többiek egy része felment a lakásba és a szekré16 Az 1852-1853-as építkezés óta többször átalakított és leromlott állagúvá vált épületet a tulajdonos Kiszombor Község Önkormányzata 2005-2006-ban eredeti állapotának megfelelően helyreállította, és azóta Rónay Kúria néven vendéglátóhelyként üzemel. Az épület történetéről és felújításáról lásd részletesen: Kiszombor története. Szerk.: Marosvári Attila, i. m. II. 69-79.

257