Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) MÓRIC (1813–1890)

keresztül Krszticset többször egymás után fejbe sújtotta, aki súlyosan megsebesült, és lefordult a székről. Emil hozzá akart rohanni, hogy a kardját beledöfje, ebben azonban a jelenlévők megakadályozták, és két 29. ezredbeli katonatiszt - az egyik kapitány - Emilt elvezette a kaszinóból. Az eset óriási felháborodást keltett a városban, és tartani lehetett attól, hogy Krsztics szerb barátai és hívei - mert hiszen népszerű ember volt - tettlegesen fogják megtorolni a sérelmét. Másnap Emil Tallián Béla és Rónay Jenő tanácsára tb. aljegyzői állásáról leköszönt, titkon, hajón elhagyta Nagybecskereket, és Temesvárra utazott, ahol kétségbeesett anyja - értesülvén a dologról - már várta. Emil ellen a katonaságnál becsületügyi eljárás indult, amely felmentéssel végződött. Krszticsnek a sérülései súlyosak voltak, és sokáig részesült kórházi ápolásban, de felgyógyult, és később Nagybecskerek város polgármestere lett.

Hertelendy főispán Emilt november 30-i kelettel tb. segéd-szolgabírónak nevezte ki, és szolgálattételre Nagyszentmiklósra osztotta be. Itt azonban rövid ideig szolgált, mert csakhamar végleg megvált a megyei szolgálattól, s megnősült, amely lépésével ismét szomorúságot okozott szüleinek. Szülei ugyanis szerették volna, ha Emil valami előkelő és vagyonos leányt vett volna nőül, neki azonban a választása fehértói Kiiják Jankára esett, aki Ormos Zsigmondnak, Temes megye főispánjának volt rokona.53 A pletyka akkoriban azt mondta, hogy Emil voltaképpen nem szerette a leányt, és esze ágában sem volt őt nőül venni, hanem egy alkalommal Temesváron valami mulatságon, midőn ismét berúgott, részegségében szerelmet vallott, és megkérte a kezét. Másnap ő ugyan semmire sem emlékezett, de a leány atyja és fivérei szaván fogták, és így kénytelen-kelletlen elvette. Janka nagyon jó és szelíd asszony, nagy testes, sőt, mondhatnánk, kövér nő volt, sem szépnek, sem csúnyának nem volt mondható, aki jobb sorsot érdemelt volna férje mellett, de tűrt zokszó nélkül, és soha nem mutatta, hogy boldogtalan, vagy talán nem is volt az. Megszokta a férjét, vagy nem törődött vele, főnek tartván, hogy soha nem álmodott jómódban élhetett, habár nem is lehetett kellemes családi élete. Annyi bizonyos, féijére semmi befolyása sem volt, de ezen nem csodálkozom, mert szüleinek, akiknek sokkal több eszük volt, mint a feleségének, sem volt Emilre befolyásuk. Esküvőjük Aradon ment végbe 1883. augusztus 28-án, amikor Emil részéről nagybátyja, Rónay Lajos, Csongrád vármegye főispánja, a menyasszony részéről Ormos Zsigmond, Temes vármegye főispánja voltak a tanúk. Móric nem engedte meg nekik, hogy Zomboron lakjanak, hanem Komjátra költöztette őket, ahol Emilnek gazdálkodni kellett volna, de bizony nősülése után sem komolyodott meg, hanem az ivási szenvedélyének élt. Én nem emlékszem, hogy Móric bácsi életében Jankát láttam volna Zomboron.

Móric tisztában volt fiával, ezért, hogy biztosítsa őt a tönkremenés ellen, és hogy az ősi birtok ne menjen idegen kézbe, reáhagyta ugyan a vagyonát, de 53

53 Kirják Janka (az anyakönyvben így szerepel!) 1860-ban Pestszentlőrincen született. Gyulán hunyt el 192g. július 14-én. Apja Kirják György, aki házasságkötése idején az Első Magyar Általános Biztosító Társaság titkára volt, anyja pedig Szöllősy Janka. (Kirják Janka halotti anyakönyve, Maros, 1883. aug. 26. 35. sz.)

245